• 10 órától, a tavalyi ünnepi rendezvényünkhöz híven, idén is a Dugonics (András) téren várjuk azokat, akik velünk is együtt szeretnék ünnepelni Március 15.-én és emlékezni a 162 évvel ez előtti eseményekre. Itt hagyományosan a tovább élő 12 pont későbbi megjelenéseinek felidézése mellett várjuk a mai 12 pontjait is az ünneplőknek.
• 11órakor a hivatalos városi koszorúzáson vesz részt Szentistványi István képviselőnk Kasza Péterrel a város ünnepi rendezvényen a Klauzál téren.
• 12 órától, a Klauzál térről indulva egy sétát teszünk. Városunk különböző pontjaihoz sétálunk el, a kor jelentős személyeinek szobraihoz, ott virágokat helyezünk el és megelevenítjük személyüket, eredeti szövegeket is idézve tőlük, róluk. De ellátogatunk olyan pontjaira is a városnak, ahol olyan apró részletek vannak, mint egy ház homlokzatán lévő Kossuth fej díszítés vagy éppen olyan városépítészeti érdekesség hátterét világítjuk meg, amiről nem is tudjuk sokan, hogy Kossuth javaslata nyomát őrzi, mert Bakay Nándorral az emigrációból is levelezve az árvíz utáni újjáépítési tervre is hatással volt. Nem profi előadókat szerződtetünk, hanem mindenki részvételére számítunk, bárki bekapcsolódhat ebbe a Szegedi Sétába! Mindenki hozzon egy verset vagy csak beszélgessünk közben egymással a régi Szegedről, a történelmi eseményekről! A sétánkat a Múzeum előtt Klauzál Gábor szobránál zárjuk és kapcsolódunk a megyei rendezvényhez.
• 15 óra: Móra múzeum előtt megyei koszorúzás.
• Este 7 órakor az Aradi vértanúk terére gyűlünk össze  egy gyertyás/fáklyás megemlékezésre!

Mindenkit szeretettel várunk, legyetek Ti is részesei a március 15-ei ünnepségnek!

Tisztelt „Szegedi Közvélemény”,

Szeged MJV Pénzügyi Bizottságának külsős (nem képviselő) tagjaként Bizottságbeli munkám során igyekszem tőlem telhetően felelősen eljárni. Ez számomra többek között azt jelenti: ha Szeged MJV valamelyik szerve nem a saját maga által megalkotott szabályoknak megfelelően, és nem átlátható módon működik, akkor arról a szegedi közvéleménynek joga van értesülni. Márpedig a Pénzügyi Bizottság eddigi néhány hónapos működése kapcsán azt tapasztaltam, hogy a Bizottság rendes üléseinek többségét (az alakuló ülést nem számítva ötből három alkalmat) ilyen problémák kísérik.

A legkirívóbb eset Szeged 2011-es költségvetésének Bizottság általi véleményezéséhez kapcsolódik. A Bizottság elé kerülő előterjesztések bonyolultsága miatt került bele a Bizottság Szervezeti és Működési Szabályzatába az, hogy a Bizottság tagjai a Bizottság elé kerülő előterjesztéseket legkésőbb a Bizottsági üléseket megelőző ötödik napon megkapják. Ehhez képest Szeged 2011-es költségvetésének elfogadása előtt a Bizottsági tagok a költségvetésre vonatkozó előterjesztést a rendes ülés előtt nem a szabályos 5, hanem pusztán 2 nappal ismerhették meg. Amellett, hogy ebből kifolyólag a 2011-es szegedi költségvetés elfogadása egy jogsértéssel kezdődött, ez a késés már a költségvetési folyamat elején korlátozta a költségvetés megismerését, az azzal kapcsolatos érdemi véleményalkotást és átláthatóságot. Szeged költségvetése ugyanis a legbonyolultabb előterjesztések egyike, amellyel kapcsolatban a teljes képet csupán néhány ember, elsősorban a több mint 500 fős Polgármesteri Hivatalt maga mögött tudó Polgármester láthatja. Ahhoz, hogy a költségvetésről – akár közgazdászként – érdemi véleményt alkothasson valaki, nem napokra, hanem sokkal inkább hetekre lenne szükség, és nagyon sok kérdésben – a teljes tisztánlátás még így sem lehetséges.

Az előterjesztések megismerhetősége mellett fontos, hogy a Bizottság működésében a nem főállású politikusként, hanem a pártok által delegált szakértőként megválasztott tagok is részt tudjanak venni. Ennek biztosítása érdekében a Bizottság alakuló ülésén a Bizottság rögzítette, hogy a Bizottság rendes üléseit rendszerint szerdán reggel 9 órakor tartja. Ennek ellenére az eddigi 5 rendes ülés alkalmából ezt a szabályt 3 alkalommal, azaz több mint az esetek felében a Bizottság megsértette. Egyik alkalommal e mulasztás a már említett költségvetés kapcsán következett be, máskor pedig egy nappal a Bizottság ülése előtt közölték, hogy az eredetileg meghirdetett szerda reggeli 9 órás időpont helyett aznap délután 4 órakor kezdődik az ülés. A dologban a legproblematikusabb, hogy e változtatások eredményeképpen a Bizottság ülései olyan időpontokra kerülhetnek (és kerülnek) át, hogy a tagok egy része azokon munkahelyi elfoglaltsága miatt részt venni nem tud. Ráadásul mindez úgy történik, hogy a változást indokoló körülményt hivatalosan egyik esetben sem közlik, és a Bizottság Elnöke nem egyeztet a konszenzussal kijelölt időponttól való eltérésről.

A bizottsági ülések időpontjának „pakolgatásával” kapcsolatos folyamatok lehetnek egy rossz beidegződés eredményei, de akár tudatos döntés eredményei is. Ami ennek kapcsán biztos: a Bizottság Elnöke Farkas László, a Fidesz önkormányzati képviselője. A Bizottság 8 tagja közül 4 Fideszes vagy Fidesz által delegált, 2 MSZP-s, 1 Jobbikos, 1 pedig LMP-s (utóbbi vagyok én, e levél megfogalmazója). Azaz: ha a nem Fideszes tagok közül akár csak egy is hiányzik, akkor a Bizottságban a Fidesznek többsége van, ha viszont a Bizottság teljes létszámú, akkor a Fidesznek nincsen benne automatikus többsége.

Az időpont önkényes változtatása meglehetősen kedvezőtlenül érinti a Bizottság munkájának átláthatóságát, külső, társadalmi kontrollját is. A Bizottság ülései ugyanis elvben nyilvánosak. A valós nyilvánosság azonban csak akkor teremthető meg, ha az érdeklődők (köztük a sajtó) kiszámítható módon, előre tudhatják az ülések időpontjait és ismerhetik az előterjesztéseket. Ha ez nem teljesül, akkor az érdeklődő lakosok sokkal kisebb eséllyel tudnak részt venni a Bizottság ülésein, ami nagyban korlátozza a Bizottság működésének átláthatóságát, közvélemény és közfigyelem általi demokratikus kontrollját. Ha pedig a fentieket végiggondoljuk, akkor már más színben, puszta hatalmi manipulációként tűn(het)nek fel a Fidesz azon döntései is, amelyek a hivatalos pártálláspont értelmében a városi politikai döntéshozatalának decentralizálására, átláthatóságának fokozására szolgálnak.

Miután e panaszaimra a Bizottság Elnöke többszöri e-mailes megkeresés után sem válaszolt, úgy éreztem, fontos, hogy a közvéleményt is tájékoztassam e folyamatokról. Hiszek ugyanis abban, hogy az önkormányzatot és bizottságait a közvélemény ereje kényszerítheti rá a felelős, átlátható, és Szeged érdekeit szem előtt tartó működésre. Nem attól lesz valós, a szegediek érdekeit szolgáló politizálás Szegeden, mert 4, 8 vagy éppen 12 évente lecseréljük az éppen aktuális politikai elitet egy másikra, hanem attól, ha olyan döntéshozatali eljárásokat és politikai kultúrát teremtünk, amely a mindenkori hatalmi elitet rákényszeríti a felelős, átlátható, és köz érdekében történő működésre. Levelem e hosszú út részeként kíván egy lépés lenni – remélem nem teljesen eredménytelenül.

Szeged, 2011-03-11

Málovics György
tag
Szeged MJV Pénzügyi Bizottság

A februári közgyűlést megelőzően az egyik legnagyobb vihart a nagykörút átalakítása, illetve az ide tervezett, a közösségi közlekedést segítő buszsáv megvalósítása kavarta. Elvi alapállásunk az volt, hogy ez a projekt (a jelenleg is zajlók közül) még leginkább szolgálná ténylegesen is a városlakók (hosszú távú) érdekeit – különösen a fenntartható városfejlesztés szempontjából lehet mellette érvelni, hiszen a kerékpárutak és a közösségi közlekedés fejlesztése egy magát „zöldpártként” (is) meghatározó szervezetnél természetes, hogy elsőbbséget élvez.
Az utóbbi napokban azonban teljesen nyilvánvalóvá vált (a tervezett költségvetés részleteit is megismerve a mellékelt táblázatokból), hogy milyen súlyos árat fizetnek majd a szegediek az évek óta zajló túlméretezett és megalapozatlan (ilyeténképpen véleményünk szerint felelőtlen) városfejlesztési politikának is köszönhetően. Ráadásul a közgyűlés napján kiderült az is, hogy a két nagy frakció (a korábbi éles szembenállás ellenére), a zárt ajtók mögött kiegyezett ez ügyben is, azaz mindegyik folyamatban lévő fejlesztés/ beruházás megvalósul – így ez is.
Ebben a helyzetben nem lehetett elvonatkoztatni magától a kontextustól, ráadásul ismertük már a végeredményt is, így a „disszidens hangok” (disszenzus) megjelenítése tűnt az egyedül helyes megoldásnak, a kétségé, illetve a kételyé, ami nagyon sokakban megfogalmazódott a jelenlegi fejlesztési logika (és városvezetési gyakorlat) tarthatatlanságával kapcsolatban.

Az alábbiakban szeretnénk közérthetően bemutatni és elmondani a véleményünket a 2011. február 25-ei szegedi közgyűlés előterjesztéseiről a következő két megjegyzéssel:

(1) a kiindulópontként használt anyagok egyáltalán nem törekszenek az egyértelműségre (és a teljességre), ezért előfordulhat, hogy valamit félreértettünk (valamiben tévedünk) - ez egyfajta "olvasata" az előterjesztéseknek (a mi olvasatunk).
(2) a kedden beérkezett módosító-dömpinget érdemben már nem igazán tudtuk figyelembe venni az anyag összeállításakor (1-2 esettől eltekintve).

Városunk polgármestere nyilvánvalóvá tette: ha az általa előterjesztett városi költségvetési tervezetet a közgyűlési többség jelentős mértékben módosítani akarja, akkor ő visszavonja azt. Ennek következtében pedig – mivel a város költségvetés nélkül marad – hamarosan előrehozott választásokra kerül majd sor. A közgyűlés jobboldali „vezetői” előbb üres fenyegetőzésnek nevezték az elhangzottakat, majd kijelentették, hogy az ő jogi álláspontjuk szerint ilyen esetben csak a polgármestert kell majd újraválasztani, a közgyűlést pedig nem.

Ez a helyzet nem állhatott volna elő, ha az október 27-i közgyűlés FIDESZ-es és MSZP-s képviselői elfogadják az LMP képviselőjének, Szentistványi Istvánnak azt a rendeletmódosítási javaslatát, amely megszüntette volna annak lehetőségét, hogy az egyszer már benyújtott előterjesztéseket az előterjesztő napirend előtt a közgyűlés jóváhagyása nélkül visszavonhassa. Ők azonban nem ezt tették, hanem jelezték: ha az LMP nem vonja vissza előterjesztését, akkor azt egyhangúlag leszavazzák.

Miért is fontos ez a lehetőség a két erős frakciónak a közgyűlésben? Talán pont azért, mert az előterjesztések napirend előtti önkényes visszavonásának a lehetősége teret ad a politikai manipulációra, és növeli annak veszélyét, hogy a valódi döntések a nyilvánosság kizárásával szülessenek meg.

Az átláthatóság feltételeinek megteremtése pedig sajnos Szegeden szemmel láthatóan egyik nagy pártnak sem érdeke. Nem csoda, hogy a helyi Fidesz sem szavazta meg az előterjesztésünket, hiszen azóta már ők is éltek azzal a lehetőséggel, amit benyújtott előterjesztésünkkel szerettünk volna kizárni.

A polgármester legutóbbi bejelentése könnyen lehet, hogy olyan helyzethez vezet, amelyben a két nagy párt végül a színfalak mögött egyezik ki a város költségvetését illetően . Így a témával kapcsolatos valódi érvek, ellenérvek nem a közgyűlésen, a város nyilvánossága előtt kerülnek majd szembe egymással, hanem a háttéralkukban érvek helyett érdekek döntenek.

Sokak véleményéhez hasonlóan szerintünk is üdvözlendő volna, ha együtt tudna működni egymással városunk szocialista polgármestere és a közgyűlés jobboldali többsége, a város érdekeit tartva szem előtt. Egy ilyen együttműködés azonban kizárólag akkor szolgálja ténylegesen Szeged érdekét, ha átlátható folyamattá változik. Ha azonban mind a két oldal tovább folytatja a mostani, marketingre épülő politizálást, sokan élhetnek majd a gyanúperrel, hogy mindez nem a köz javát, hanem valami egészen mást (más érdekeket) szolgál. Az igazi törésvonalak nem feltétlenül ott vannak, ahol el szeretnék azt velünk hitetni – azaz például jobb-bal viszonylatban –, hanem sokkal inkább más vonalak mentén. Például az átláthatóságban érdekeltek, és az átláthatóságban szemmel láthatóan nem érdekelt politikai elit közt.

Az élhető emberi környezet nélkülözhetetlen részei a természetközeli területek, erdők, gyepek, vizes élőhelyek. Nagyvárosok lakói nehezebben juthatnak azokhoz az előnyökhöz, amelyeket az ilyen területek közelsége jelent. Biológus-ökológus szakemberek és természetvédelmi civil szervezetek közreműködésével 2005-ben egy javaslatot állítottak össze, amelyben számba vették azokat a területeket, amelyek Szeged város közigazgatási határain belül még természetközeli állapotúnak tekinthetők, és puszta létükkel hozzájárulhatnak a városi élőhely káros hatásainak mérsékléséhez. A város fejlődése, különböző beruházások, a lakott területek terjeszkedése valószínűleg megváltoztatná ezeket a területeket, ha nem figyelnénk oda rájuk, és végül eltűnnének ezek az „ökológiai szigetek” . Az „odafigyelés” eszköze lehet a védetté nyilvánítás, amelynek szabályait és menetét az 1996 évi Törvény a természet védelméről c. jogszabály tartalmazza.

A szegedi önkormányzat hozzálátott a 2005-ös javaslatban szereplő 23 terület védetté nyilvánításának előkészítéséhez. A törvény előírása szerint egyeztető fórumokat szerveznek, ahol az egyes területek valamennyi tulajdonosát, használóját, az összes érdekeltet összehívják és elmondják nekik, hogy mit is jelent a védettség, miért van rá szükség, és milyen változásokkal járhat az érintettek számára, válaszolnak a kérdéseikre, meghallgatják a véleményüket, aggályaikat. A fórumról jegyzőkönyv készül, az önkormányzati képviselők ezeket elolvashatják, és döntésüket ezek ismeretében hozhatják meg..

Eddig két ilyen egyeztetést folytattak le, az egyiken az újszegedi Holt-Maros, a másikon a Dorozsma határában található Maty ér-völgyek védetté nyilvánításának tervével foglalkoztak. Azért pont ezzel a két területtel kezdtek, mert lehetőség nyílt EU pályázati forrásokhoz jutni vizes élőhelyek rehabilitációjára, ennek azonban az a feltétele, hogy az érintett terület védett legyen. Sajnos szinte mind a 23 védettségre javasolt szegedi természetközeli területet már megviselte a nagyváros közelsége, szemetesek, néhol nem kívánatos növényzet szaporodott el rajtuk, vagy vízügyi beavatkozás szükséges a fennmaradásukhoz, így nagyon kedvező lenne, ha a szükséges természetvédelmi rehabilitációs munkálatokhoz EU forrásokat is fel lehetne használni.

Amint az várható volt, az egyeztető fórumokon volt némi ellenérzés a földtulajdonosok részéről a védetté nyilvánítással szemben. Bár a javaslattevő biztosította őket, hogy a jelenlegi használatot (nádaratás, legeltetés, kaszálás) változatlanul lehet folytatni, hiszen az általában eddig sem veszélyeztette a természeti értékek fennmaradását, de kétségtelenül, olyan durva beavatkozás, ami a terület jellegének megváltozását okozza, pl. beépítés, a növényzet kiirtása, a talaj ledózerolása, a mocsár feltöltése, szemétlerakás, stb. a védetté nyilvánítás után nem lesz lehetséges. Számítani lehet azonban arra, hogy pályázati pénzből lehet rendbe tenni a területet, és remélhetőleg a város is hozzá fog járulni a területek fenntartásához, őrzéséhez. Aki azonban abban a reményben vette meg olcsón a területet, hogy egyszer majd beépíti, vagy egy nagyberuházónak a vételár többszöröséért fogja eladni, az bizony csalódni fog! Előfordulhat, hogy a köz érdeke és a magánérdek szemben áll, de valamennyiünk érdeke, hogy indokolt esetben a közérdek a magánérdekkel szemben érvényesüljön.

A dorozsmai fórumon szó volt arról, hogy a védetté nyilvánítandó területen tervezett víztározó (madárélőhely) létesítése a környék belvízproblémáját is enyhíteni fogja. Kiderült azonban, hogy a subasai területen okoz igazán problémát a belvíz, és az itt tervezett vízügyi beavatkozás ott már várhatóan nem lesz hatással. Úgy tűnik, hogy a közvélemény nincs tisztában azzal, hogy a belvízek kezelése igen bonyolult vízügyi probléma. Itt, az egyeztetésen három vízügyi szakember is részt vett, és a hallgatóság közül is sokaknak volt saját tapasztalatuk, de az igazi megoldás a subasai belvízproblémára nem körvonalazódott. Erősen valószínű, hogy az érintett területen áthaladó M5 autópályának jelentős szerepe van a subasai belvízgondok súlyosbodásában. A védetté nyilvánításra tervezett vizes élőhely valamikor a környék természetes hidrológiájának fontos része volt, a Tisza felé vezette el a vizeket, és ez a funkciója ma sem elhanyagolható, bár az útépítések, csatornázások részben megváltoztatták a régi természetes vízjárásokat. Ez a terület is jó példával szolgál arra, hogy amennyire csak lehet, törekedni kell a természetes vízviszonyok megőrzésére, mert a durva beavatkozások súlyos, nem várt mellékhatásokkal járhatnak. A természetet nem érdemes „megerőszakolni” sokkal bölcsebb dolog alkalmazkodni hozzá!

Helyszín: LMP iroda, Szeged, Kossuth Lajos sgt. 55. (emelet). A beszélgetések csütörtökönként 5 órakor kezdődnek, nyíltak, tehát ismerősöket, barátokat szívesen látunk, néhány plakátot is ki fogunk helyezni.

Beszélgetések a fenntarthatóságról

Időpont: március 3.

Meghívott: Tóth I. János filozófus-biológus (SZTE BTK)

Téma: Környezetfilozófia (lényege, jelentősége, fontosabb irányzatai)

Előzetes tájékozódási lehetőség: Tóth I. J. (2005):Fejezetek a környezetfilozófiából. Szerzők és irányzatok. JATE Press, Szeged.

 

Időpont: március 17

Meghívottak: Magyar Roland, Paulovics Péter, (és remélem, hogy Szentesi Norbert és Nagy Tamás is el tud jönni), akik gyakorlatban kísérleteznek a fenntartható életmód megvalósításával.

Téma: A fenntartható életmód megvalósításának lehetőségei

Előzetes tájékozódási lehetőség: ökofalvak (Gömörszöllős, Gyűrűfű, Nagyszékely, stb.) az interneten

 

Időpont: március 31

Meghívott: Rakonczai János földrajztudós, az SZTE KTI vezetője

Téma: Globális környezeti kérdések

Előzetes tájékozódási lehetőség: Rakonczai J. (2008): Globális környezeti kihívásaink. Universitas Szeged Kiadó

Mi, a Lehet Más a Politika (LMP) Csongrád megyei területi szervezetének tagjai értetlenkedéssel olvastuk a Délmagyarország című napilap 2011. 02. 02-i számában megjelent „Milliárdokkal tartozunk a közszolgáltatóknak” című írást, amely egyes Csongrád megyei és szegedi közmű-szolgáltató cégek vezetőinek véleményét ismerteti az utóbbi idők közszolgáltatásokat érintő társadalmi folyamataival kapcsolatban.

Miként az a cikkből kiderül, az utóbbi évben drasztikusan megemelkedett a lakossági tartozások összege, amely probléma leghatékonyabb kezelését a megkérdezett gazdasági vezetők a befizetéseikkel elmaradók szigorúbb szankcionálásában és az alapvető szolgáltatások (villany, ivóvíz, fűtés) megvonásában látják. Mindezt ráadásul megkönnyíti a törvényi szabályozás számukra kedvező változása.

Mi azt gondoljuk, hogy a cikk által bemutatott probléma lényegesen bonyolultabb annál, mint ahogyan azt a közszolgáltatással foglalkozó cégek vezetőivel történt konzultáció alapján az említett cikk bemutatja. A ténylegesen elszomorító helyzet kialakulásának oka elsősorban a széles társadalmi rétegek elszegényedése, amelyben pontosan a megkérdezett cégeknek is felelősségük lehet, különösen, hogy a térségben/régióban/városban gyakorlatilag monopolhelyzetben vannak. Sajnos e felelősség mértékét pontosan megállapítani nem tudjuk, lévén a cégek gazdálkodása saját fogyasztóik számára is teljességgel átláthatatlan. Az említett cikkben leírt, lakossági tartozásokra vonatkozó statisztikai adatok is csak akkor lennének értékelhetőek, ha a közvélemény tisztában lenne e cégek gazdálkodásának más fontos adataival is.

Az áramszolgáltató DÉMÁSZ, mint ahogyan azt tudjuk, a magyar jog szerint magántulajdonú cégnek számít. Ugyanakkor kiváltságos gazdasági helyzetét jórészt a magyar állammal kötött szerződéseknek köszönheti. Emellett tevékenysége gyakorlatilag minden egyes embert, családot érint a régióban. Ezért úgy gondoljuk, hogy az emberek anyagi helyzetét nagyban meghatározó közszolgáltatóként olyan társadalmi hatása van, hogy „magántulajdonú” jogi státusza ellenére, morális értelemben jogos a helyi közösség igénye az átlátható működésre. Ezúton megkérjük tehát a vállalat helyi vezetőit, hogy az átláthatóság és a régió pontos tájékoztatása érdekében válaszoljanak az alábbi kérdésekre:

1. Évente mekkora profitot „realizál” a cég, ebből mennyit „repatriál”, azaz fizet ki a külföldi befektetőknek?
2. Évente mekkora összegeket fizet ki „anyaországi” cégeknek különböző szolgáltatásokért?
3. Évente mekkora összeget számláznak ki a megyében a különböző települési önkormányzatok által fenntartott közintézményeknek?
4. Évente mekkora bevétele van a cégnek Csongrád megyében az ún. „visszakapcsolási díj”-ból?

A cikkben megkérdezett két másik érintett vállalat (Szegedi Hőszolgáltató Kft. és Szegedi Vízmű Zrt.) többségi tulajdonosa Szeged városa, ezért a város polgárainak, mint a tulajdonos (Szeged MJV Önkormányzata) megbízóinak joguk lenne ahhoz, hogy hasonló adatokat megismerjenek. Így a Szegedi Vízmű Zrt. vezetőit arra kérjük, hogy válaszoljanak a DÉMÁSZ-nak is feltett első két kérdésünkre, azaz:

1. Évente mekkora profitot „realizál” a cég, ebből mennyit „repatriál”, azaz küld haza?
2. Évente mekkora összegeket fizet ki „anyaországi” cégeknek különböző szolgáltatásokért?

A Szegedi Hőszolgáltató Kft. vezetőit pedig arra kérjük, hogy az átláthatóság és a lakosság megfelelő tájékoztatása érdekében az alábbi kérdéseket válaszolják meg:

1. Pontosan mekkora a cég adósságállománya? Kinek, kiknek tartozik a cég, miért volt szükség a hitelek felvételére?
2. Évente mekkora összeget fizet a cég a Dalkia Energia Zrt.-nek gázmotorok bérléséért?
3. Miként érintheti a céget a kötelező átvételi rendszer (KÁT) szűkítése, mekkora áremeléssel számolhatnak a fogyasztók akkor, ha ez a támogatási forma megszűnik?
4. Mekkora áremelés várható akkor, ha tavasszal megszűnik a távhőár-támogatási rendszer?
5. Évente mekkora összeget számláznak ki a városi fenntartású közintézményeknek?
6. Terveznek-e más, alternatív, fenntarthatóbb fűtési módokra (például geotermia) való áttérést?  

Meggyőződésünk, hogy ha Szeged, illetve a Dél-alföldi Régió közvéleménye választ kap a fenti kérdésekre, akkor egy fontos lépést tehetünk annak érdekében, hogy a régió közszolgáltatásairól a mostaninál lényegesen tisztább képet alkothassunk. Fontos kezdő lépés lenne ez egy regionális közszolgáltatási stratégia kialakításához is, ennek ugyanis nélkülözhetetlen eleme az, hogy az érintettek tisztán lássanak az aktuális helyzetet illetően.

Szintén meggyőződésünk, hogy a Délmagyarország, mint a régió (de legalábbis Szeged és környéke) vezető sajtóorgánuma, kiváló terep e kérdések megválaszolására – természetesen a többi helyi, illetve regionális sajtóorgánummal kiegészítve. Így a kérdésekre adott válaszok a lehető legtöbb helyi lakoshoz, családhoz eljutnak, ami nagyban segíti a közszolgáltatásokkal kapcsolatos tisztánlátást, és bizonyítja a Délmagyarország elköteleződését az érdemi tájékoztatás és a valós sajtószabadság mellett.

Szeged, 2011.02.04.
LMP Csongrád megyei területi szervezete
Kapcsolat: Málovics György - +36(30)3724540

Sajtómegjelenések:

http://radio88.hu/atlathatobba_tenne_a_kozmuszolgaltato_cegek
http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/02/emelkedo-lakossagi-tartozasok-atlathatatlan-kozszolgaltatok.html

December 22-én rendkívüli közgyűlést tartottak Szegeden, melyre azért volt szükség, mert a legutóbbi közgyűlésen az egyes frakcióknak nem sikerült megegyezniük egymással az önkormányzati cégek felügyelőbizottságainak összetételével kapcsolatban. Emellett a Fideszből Póda Jenő behozott egy, az Árpád nevelőotthonnal kapcsolatos előterjesztést is, indoklása szerint annak érdekében, hogy a nevelőotthon-ügy mielőbb lezárulhasson.

A tegnapi nap során a Délmagyarország először hivatkozott a honlapján a blogunkra. A már eddig is túlfeszített indulatok a kommentelők között újabb parázs vitákat szültek, melyekből még jobban kitűnik, hogy a szegedi választópolgárok akut információhiányban szenvednek ebben az ügyben. Dacára annak, hogy a korrekt tájékoztatás nem egy, a közgyűlésbe frissen bekerült párt feladata lenne, úgy érezzük nekünk kell pótolnunk azt, amit a városvezetés és a nem éppen tényfeltáró újságírói tevékenységéről elhíresült helyi napilap elmulasztott.

Alábbi írásunkban a tápéi projekt előzményeire és az érintett gyermekekre vonatkozó jogszabályi háttérre kívánunk rávilágítani.