„Az emberek nem tudják mi az SZMSZ, és nem is érdekli őket.”
(Söndör hozzászólása a SzegedMa „Döntött a jogi bizottság: készül a nagy szegedi SZMSZ-reform” című cikkéhez - http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/10/keszul-a-nagy-szegedi-szmsz-reform.html)
Hát magyarázzuk el nekik. Próbáljunk közérthetőek lenni és olyan példát hozzunk, amit maguk elé tudnak képzelni. Mondjuk azt, hogy a közgyűlés egy színház. Nem olyan, mint a Parlament, mert az inkább egy folytatásos szappanopera, kevés főszereplővel és sok, jól megfizetett statisztával, akik közül néhány folyamatosan változtatgatja a helyét, hogy tömegnek tűnjenek az aktuálisan beszélő celeb mögött. A közgyűlésben erre nincs lehetőség, hiszen itt éppen tavaly csökkentették a szereplők számát, akik mindannyian szert tehetnek tizenöt perces hírnévre. Ha mással nem, hát azzal, hogy nem jelennek meg az előadáson, (mint Juhász Gyula júniusban) és az a hiányuk miatt elmarad. Pedig néző lett volna elég, egy teljes nyugdíjas-egyesület megjelent, hogy megnézze a műsort. (Máskor meg focidrukkerek lepték el a karzatot, igaz valószínűleg csalódniuk kellett, mert a közgyűlés, ha focimeccs lenne, akkor két unalmas félidőt követően egy zárt kapuk mellett lejátszott, a résztvevők által izgalmasnak minősített hosszabbításban, majd azt követően senki által meg nem várt tizenegyesrúgásokkal dőlne el.)
A színpad és a nézőtér
A színház patinás épületében központi helyet foglal el a díszterem. Itt azonban már a modern drámák időszakára rendezkedtek be, hiszen a színpad és a földszinti VIP helyek egybemosódnak. Igaz ez szükséges is, hiszen elméletileg a VIP vendégek is beleszólhatnának a darabba. Lehetnének is jó hosszú előadások, mivel mindenki VIP vendég, aki a városban fontos vagy valaha fontos volt: a városi választókerületek országgyűlési képviselői, a díszpolgárok, a Város Bíróság elnöke, a Városi Ügyészség vezetője, és a rendőrkapitány, a megyei közgyűlés elnöke, a történelmi egyházak helyi vezetői, a Polgármesteri Hivatal irodavezetői, kisebbségi önkormányzati elnökök és még sokan mások. A felsorolásban nem szerepelnek a volt polgármesterek, viszont a korábbi díszes névsorban szereplőkkel szemben ők el szoktak jönni, mint ahogy megjelenik néha pár külsős bizottsági tag is, akiket szintén nem kell külön meghívni. Azáltal, hogy a fontos emberek számára kevéssé fontos az előadás, legalább van sok üres hely a VIP szektorban, ahová így le lehet ültetni azokat a nyugdíjasokat, akiket nem akarunk a zsöllyébe vezető csigalépcső megmászására kényszeríteni. Nem is beszélve arról, hogy a két oldali karzatokon jó esetben összesen 25-30 ember tud leülni. A reflektorok miatt itt általában andalító meleg van, e sorok íróját tavasszal egy unalmas délutáni második felvonás során a félálomból csak az ő magányos személyét felvigyázó biztonsági őr horkolása riasztotta fel.
A szereplők
A szereplőválogatás demokratizmusa külön tanulmányt érne meg, elég annyi, hogy a szupersztárt 1994 óta közvetlenül a nézők választják meg. Lassan egy évtizede Botka László abszolút egyeduralkodó ezen a téren; igaz a színpadi szereplését tekintve enyhén szólva is öntörvényű, akkor kezd bele hosszas monológokba, amikor főúri kedve úgy tartja. Sőt, még azt is megengedheti magának, hogy személyes súgót alkalmazzon Mózes Ervin címzetes főjegyző személyében.
A többi szereplőt négy színiiskola castingolta, közülük vannak olyan csillagok, mint Póda Jenő, aki immár második ciklusban nem érezte szükségét annak, hogy közvetlenül is megméresse magát. Szerényen beérte azzal, hogy a Fidesz/KDNP színiiskola sikertelen növendékeire adott töredékszavazatok útján biztosítsa helyét a színpadon. A színiiskolák és a képviselőik által alakított frakciók kialakításán illetve elnevezésén meglehetősen nehéz eligazodni, a Szabad Város színiiskola például úgy hozott létre önálló frakciót, hogy a neve a szavazólapokon nem is szerepelt. A Jobbik színiiskolának ugyan nincsen frakciója, de sztárja, Keresztúri Farkas Csaba sokszor a rendezői szerepet is képes átvenni. Egyet leszögezhetünk: a Lehet Más a Színház vezető színésze, Szentistványi István a maga alternatív színjátszásával üde színfolt a társulatban.
A forgatókönyv
Az előadások forgatókönyvét az élet mellett az Szervezeti és Működési Szabályzat (művésznevén SzMSz) írja. Ugyan az új társulat megalakulásakor a forgatókönyv némi frissítésen esett át, azonban a színészek számára is egyre jobban látszik, hogy túlontúl a legnagyobb sztárra van szabva, aki részben ennek köszönhetően simán lejátszhat bárkit a színpadról. Az alternatív színház lényege pedig éppen az lenne, hogy a néző valós álláspontokat hallgathasson meg, ne pedig ugyannak a tételmondatnak az unásig történő ismételgetését. Sajnos pont a címszereplő javaslatára, a Fidesz/KDNP színiiskola passzív tartózkodása mellett a szeptemberi előadáson nem kapott többséget az a javaslat, hogy a nézők is véleményezhessék a forgatókönyv (SzMSz) módosítására irányuló javaslatokat. Kár érte.
Az előadás felépítése
Ebben az előadásban pontosan az az érdekes, hogy a lényeg mindig a színfalak mögött dől el. Eleve az előadások ütemezése is kérdéses. Hiába írja elő a forgatókönyv irányadó dátumként a minden hónap első péntekén történő előadás-tartást, a szereplők a nézők tudta nélkül általában más időpontban állapodnak meg. Megjegyezzük, hogy kisebb színtársulatok esetében sem ritka, hogy kétheti rendszerességgel van premier, sőt a kaposvári forgatókönyv például így fogalmaz: „Az ülést legfeljebb két 8 munkanapon belüli ülésnapra hívható össze, vagy a megkezdett ülés 8 munkanapon belül egy alkalommal másik ülésnapon folytatható.” Érdekes, még akkor is, ha a megfogalmazás értelmetlen illetve magyartalan.
A szegedi előadások, tekintettel arra, hogy akár éjszakába nyúlóan is tarthatnak, sokszor a nézők, a színikritikusok és a konkurens színészek kifárasztására mennek ki. A felépítés, a monológok hossza és tárgya mind-mind ezt szolgálják. Nem is beszélve arról, hogy élő színházi közvetítés csak délutánig van, után lekapcsolják a reflektorokat (ekkortól legalább nem kell megőrülni a hőségtől a karzaton) és abbamarad a felvétel. Igaz, hogy az özönvíz előtti szabályozás [49/1999. (X.25.) Kgy. rendelet a Közgyűlés nyilvánosságának biztosításáról] értelmében: „1. § (1) A Közgyűlés nyílt üléseinek a munkáját - amennyiben az nem rövid úton került összehívásra - a Városi Televízió Szeged Műsorszolgáltató Kht. (a továbbiakban: Kht.) élő adásban közvetíti és azt teljes egészében rögzíti. / (2) Az ülések felvételeiről a Kht. VHS másolatot készít, amelyet a jegyző a Csongrád Megyei Levéltárban helyez el az ülést követő 10 munkanapon belül.”
Az előjáték
Mivel ritkán van premier, így mindig akad valami olyan indok, ami ünnepélyes bevezetőül szolgál a műsorhoz. Vagy kitüntetéseket adnak át, vagy karácsonyi díszműsort tartanak, vagy frissen megválasztott személyeket köszöntenek. Átlag minden harmadik alkalommal pezsgőszünet követi az előjátékot, aminek az abszolút árnyoldala, hogy az átlagember kimarad belőle, mivel az itteni büfében csak szendvics, kávé és üdítő kapható.
Az első felvonás
A délelőtt 9 órakor kezdődő első felvonás több színből áll. Az első, ünnepélyes előjátékot követi a második: az ún. napirend előtti felszólalások köre. Itt elméletileg csak olyan ügyekről lehetne beszélni, amik az önkormányzatra tartoznak és nincsenek napirenden, de ezt a szabályt sokszor megszegik. Gyakori a kormány ostorozása (esetleg „Botka mester, polgármester” egyidejű éltetésével) vagy azokhoz a napirendi pontokhoz kapcsolódó kérdések feszegetése, melyek csak később tűzetnek műsorra és így kikerülnek a közönség lankadó figyelméből. Mindenesetre biztos, hogy szimbolikus kérdésekről esik szó ebben a fázisban, az érdemi döntéshozatalt nem szolgálják ezek a monológok, az olcsó szórakozásra vágyó közönség igényeit annál inkább kielégítik. Külön műfaj, néhány színésznek kifejezetten jól fekszik.
A napirend előtti felszólalásokat követi a napirend (a jelenetek eljátszásának és sorrendjének) eldöntése. Sokáig ez egy nagyon unalmas szakasza volt az előadásnak, hogy szórakoztatóvá vált az javarészt a Lehet Más a Színház formációnak köszönhető. A színészek és a publikum is hajlamos arról megfeledkezni, hogy a Fidesz helyi színtársulatának vezetője, Gyimesi László által jegyzett új forgatókönyvhöz (SzMSz-hez) Szentistványi István nyújtotta be azt a módosító javaslatot, melynek folytán ennél a paragrafusnál kikerült a „vita nélkül” kitétel az eredeti szövegből. (https://eservices.szeged.eu/eku/letoltes.php?dokumentumID=134689 – 61. oldal) Gyimesi a javaslatot elfogadta, így megnyílt az út a napirend vitája előtt. Utólag valószínűleg bánhatja, hiszen az általuk idén szeptemberben napirendre venni nem akart témákat már ebben a fázisban sikerült úgy kivesézni, hogy gyakorlatilag külön megtárgyalni nem is lett volna értelme. Tartunk tőle, hogy a nyilvánosság csak átmenetileg kapott ízelítőt abból, hogy milyen az, amikor a képviselői magyarázzák a bizonyítványukat. Egy biztos: nem volt haszontalan a tavaly októberi módosítás.
Sok esetben amire kialakul a napirend már eltelt két óra az előadásból. Az érdemi munkát nem egyszer még ekkor sem sikerül megkezdeni. Ha vannak tömegjelenetek, fellépő vendégművészekkel, akkor ezek már az első fázisban műsorra kerülnek. Ha valakinek be kell számolnia a közgyűlés előtt, akkor az általában előre kerül a jelenetek sorában, viszonzásul mindkét nagy színiiskola égető szükségét érzi, hogy megköszönje az illető munkáját. Még tovább tart a protokolláris rész, ha a beszámoló néhány választókerületet is érint, ilyenkor az egyéni képviselők is szólásra emelkednek, további három-három percekkel megtoldva a vita nélküli vitát.
Gyakorlatilag még semmi nem is történt, máris elértünk az ebédszünetig. Valami okból kifolyólag a színészek nem hallottak még a munkaebédről, így nem meglepő, ha az ebédszünet után az egyes frakciók még külön félrevonulnak tanácskozni.
A második felvonás
Szerencsés esetben délután fél 2, esetleg 2 óra magasságában kezdetét veszi a második felvonás. (A hasonlat megtervezésénél azért nem a foci példa mellet maradtunk, mert szavazás/gól nincs ebben a fázisban, holott egyes akciók végén közvetlenül el lehetne dönteni, hogy örülhetünk-e vagy sem. Így a tizenegyesrúgásokig gyakorlatilag végig 0-0 az állás.) A délutáni műsorban csak a legeltökéltebb színészek szólalnak meg, mindenki az utolsó nagy jelenetekre tartogatja az erejét.
A napirend összeállításánál a program végére kerülnek az önálló képviselői indítványok, esetleg az interpellációk, kérdések. Utóbbiak gyakran be sem férnek a tévéközvetítésbe, így a profi színészek már nem is próbálkoznak ilyenekkel. Az ő terepük az önálló indítvány. Ezek vitája leginkább az amerikai akciófilmek nagy leszámolás-jeleneteihez hasonlít: a színészek teljes fegyverzetben, gépfegyverekkel, páncélöklökkel lövik egymást. Az idegek sem az igaziak már, a személyeskedő bekiabálások időszaka ez. Sajnos a javáról a nagyközönség lemarad, bennfentesek szerint az igazi adok-kapok a zárt ülésen zajlik.
Ezt a legtöbb esetben egyébként szünet előzi meg és követi, közben a folyosón lehet találgatni, hogy meddig marják egymást odabenn. Pezsgő persze továbbra sincs.
A finálé
Az izgalmak végül a szavazási jelenetben tetőznek. Itt már nincsenek nagy monológok. (Ez alól persze a szupersztár főszereplő kivétel, ez végképp az ő terepe, hisz egyedül ő beszél, vissza nem szólhat senki.) Feszült figyelem. A sztár felolvas. A két legfőbb mellékszereplő bemond egy-egy szót. Ha jobbról „igent” hallunk, biztosak lehetünk benne, hogy balról „nem” hangzik el. Ha véletlenül néma marad az egyik oldal, akkor baj van. Káosz, összeomlás. Hosszú órák erőlködése vész kárba egy-egy elhibázott gombnyomással. Mint legutóbb, szeptemberben. Vajon vissza lehet-e csinálni? Ügyrendi. Ad-e lehetőséget a forgatókönyv a nagyjelenet megismétlésére? Nem, nem lehet, eldőlt. Mégis inkább tizenegyesrúgás ez nem színház. A néző is inkább szurkoló, ha még egyáltalán van valaki ilyenkor a karzaton.
És éppen ez a baj. Ebben a színielőadásban pont a lényegről marad le a közönség. Kap pár órányi lagymatag műsort, az internetről letölthető szövegkönyvből mit sem ért, hisz ömlesztve több ezer oldal jogi szakszöveget tartalmaz. A viták neuralgikus pontjai az ülésterem melletti irodákban dőlnek el. Át kellene írni a forgatókönyvet, kellene csinálni egy új, felhasználóbarát SzMSz-t. De egyelőre ott tartunk, hogy „Az emberek nem tudják mi az SZMSZ, és nem is érdekli őket.” Pedig jó lenne, ha érdekelné. Mert mindazok a problémák, amik ezzel a színházzal kapcsolatosak azok mind ebben vannak benne. És lehetőség szerint úgy, hogy a néző szent áhítattal nézhessen a színészekre, ne pedig úgy, hogy azt érezze, hogy ő is része a darabnak. Alternatív színjátszást! Lehet Más a Színház!
Utolsó kommentek