Mostanra – a városvezetés minden, átláthatatlanságra irányuló erőfeszítése ellenére – tisztán látszik, hogy Szegeden a tavasz óta tartó megszorító intézkedések mellett mindig akad pénz azon célokra, amelyekre a városvezetés, illetve bizonyos befolyásos lobbicsoportok szeretnék, hogy akadjon. A költségvetés kiadási oldalának – bizonyos szempontból és szintig érthető – rejtett túltervezése ugyanis lehetőséget teremt sok időközben „hirtelen” jelentkező igény kielégítésére, legyen szó alultervezett (és sokszor értelmetlen) pályázatok/beruházások extra költségeinek „kipótolásáról”, vállalkozások kieső bevételek miatti kompenzálásáról, a versenysport támogatásáról vagy önkormányzati cégek átalakításáról.
A fentiek természetesen adott esetben fontos és értelmes társadalmi célok lehetnek, amelyek fontosak Szeged számára, de látni kell: az, hogy Szeged e célokra áldoz, nem szükségszerűség, hanem tudatos értékválasztás kérdése. Így az sem szükségszerűség, hogy akkor, amikor tömegeket fenyeget az ellehetetlenülés veszélye, az önkormányzat nagy többsége szinte minden egyes rövid távú és látványos célt fontosabbnak tartson, mint a rászorulók megsegítését. Sokkal inkább egy tudatos értékválasztás kérdése. Azon értékválasztásé, amelynek értelmében akinek van hangja/befolyása, annak pénze is van a költségvetésből, akinek viszont nincs érdekérvényesítő képessége, az a szegedi politikai elit számára nem is létezik, így meg lehet húzni rajta az önkormányzati nadrágszíjat.
Szeged 2011-es költségvetése számtalan területen hozott megszorításokat. Ennek egyik oka a Fidesz-kormány megszorító gazdaságpolitikája, amely jócskán megnyirbálta az önkormányzatok bevételeit is. A másik ok viszont az álbaloldali városvezetés várospolitikája, amely látványberuházások kedvéért eladósította a várost, és így a városvezetői retorika szerint elvileg nem hagyott olyan tartalékokat a rendszerben, melyekből a veszteségeket kompenzálni lehetett volna. A közgyűlés tavaszi ülései folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy még további megszorításokra is szükség van a szociális és az oktatási rendszerben – legalábbis a két nagy párt frakciói szerint. Az oktatásra fordított keret csökkenéséről, ráadásul tudatosan félrevezető (vagy téves?) módon, a Közgyűlés elé terjesztett javaslatokkal ellenmondóan nyilatkozik személyesen a polgármester is (lásd alább).
Most ősszel azonban kiderült mégis maradt elkölteni való pénz a város kasszájában, nem is kevés, hanem legalább mintegy 850 millió Ft körüli összeg. Ebből mintegy 686 millió forint az úgynevezett különböző kötelezettségelmaradások miatt keletkezett – például a városi közvilágítás 45 milliós megtakarítása vagy a terület-előkészítés, telekvásárlás előirányzaton keletkezett majd 400 millió forintból.
E mellé a majd 700 millió Forint mellé jön még az extra a legalább 170 millió Ft, amelyet a szeptemberi közgyűlés a versenysport támogatására kíván fordítani, és amely összegnek nyoma sem volt még a 2011. júniusi közgyűlést megelőzően a költségvetési tervezetekben, és amely összeg júniusról szeptemberre is mintegy 70 millió forinttal megugrott.
Ehhez képest érdemes számot vetni azzal, hogy mire nincs pénz Szeged városában a két nagy párt politikusai szerint. A teljesség igénye nélkül néhány példa, melyek jól szemléltetik, hogy milyen logika irányítja a városvezetés és a jobboldali többség értékválasztásait:
Szeged 2011-es költségvetésében jelentősen csökkentették a segélyekre fordított összegeket. Minden negyedik segélyes rosszul járt (http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/minden_negyedik_segelyes_rosszabbul_jar/2205179/), tehát épp a legnehezebben élőket sújtotta legjobban a kormány és az önkormányzat politikája.
A közgyűlési többség nagy egyetértésben megszüntette az ápolási segélyt. Az előterjesztés indoklásában a Polgármester a díj igénybevételével kapcsolatos visszaélésekre hivatkozott, ám mindezt adatok és felmérések hiányában. Így sajnos komolyan felmerül annak esélye, hogy több száz kiszolgáltatott helyzetű ember van városunkban, akinek ez súlyos csapást jelentett,
A márciusi, oktatási tárgyú előterjesztés még arról szólt, hogy – mivel a beiratkozó gyerekek létszáma nem csökkent – nincs szükség sem az induló osztályok, sem a pedagógusok létszámának csökkentésére. Májusban – egy állítólag váratlan gyerek-létszám csökkenésre hivatkozva – mégis úgy döntött a közgyűlés, hogy az induló elsős osztályok számát 45-ről 40-re, a pedagógusok létszámát pedig 16-tal csökkenti. (https://eservices.szeged.eu/eku/eloterjesztes.php?eloterjesztesID=1266) Ezután pár hónappal a polgármester egy tanévnyitón megint arról beszélt, hogy nincs gyerek-létszám csökkenés Szegeden, ezért nincs megszorítás sem (http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/botka_laszlo_szeged_nem_adja_az_iskolait_-_galeriaval/2237821/). A mostani, legújabb, az idén immár harmadik, oktatási tárgyú előterjesztésből pedig az derül ki, hogy végül összesen nem 16-tal, hanem 23-mal csökken a pedagógus-álláshelyek száma Szegeden. (https://eservices.szeged.eu/eku/eloterjesztes.php?eloterjesztesID=1325). Az oktatásra fordított pénzek indokolatlan, a gyermeklétszám csökkenését jóval meghaladó csökkentése a város jövőjének feladását jelenti. A gazdasági folyamatok egyre inkább a magasan kvalifikált, jól képzett munkaerőt igénylik, melyet csak az oktatás fejlesztésével lehet hosszú távon biztosítani – nem is beszélve az oktatás azon funkciójáról, amely szerint az a szegényebb rétegeknek esélyt teremthet a felemelkedésre/felzárkózásra.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az iskolák az önkormányzat segítségével lehívott uniós támogatásokból viszonylag sokat költöttek oktatási-nevelési intézmények felújítására, a tárgyi felszereltség javítására. Minderre szükség van, de mindez nem pótolhatja a pedagógusokat. Az azonban kétségtelen tény, hogy ezek a beruházások látványosak, szép, színes jól mutató fényképek készíthetők róluk egy-egy (természetesen közpénzből finanszírozott) propagandakiadványban, míg az oktatás színvonalának csökkenése nem látszik ennyire kézzelfoghatóan.
Szegeden tehát a városi többség szerint – csakúgy, mint országos szinten – a gazdasági a szociális támogatásokra és az oktatásra szükségszerűen egyre kevesebb a pénz. A valóság azonban mégis az, hogy a városvezetés és erősebb lobbicsoportok céljaira mindig jutnak kisebb-nagyobb összegek – legyen szó soha meg nem térülő ám látványos és átadható nagyberuházásokról vagy hirtelen felindulásból elkövetett egyéb kiadásokról.
Nem gazdasági kényszerekkel, hanem tudatos értékválasztásokkal állunk tehát szemben, amikor a legrászorulóbbaktól veszünk el időről időre!
A Fidesz új, jobboldali, szociálisan kirekesztő társadalompolitikája nyomán tovább nőnek a már eddig is hatalmas társadalmi különbségek, egyre nagyobb a szakadék a társadalom különböző csoportjai között. A kitörés egyetlen lehetősége a szegények számára az lenne, ha az eddigieknél magasabb színvonalú oktatáshoz jutnának hozzá. Szeged álbaloldali városvezetése és jobboldali közgyűlési többsége azonban más városi ügyek esetében sosem látott egyetértésben inkább maga is hozzáteszi a maga „szerény” hozzájárulását az új kasztrendszer felépítéséhez.
Persze a magukra hagyott idős emberek és az elbocsátott pedagógusok nem látszanak a városvezetés propagandakiadványaiban, és érdekeiket sem tudják érvényesíteni, így hát nem is léteznek – gondolhatják a várost irányító politikai erők vezetői.
Utolsó kommentek