A szegedi Belvárosi Mozi és Grand Café bezárása kapcsán homlokegyenest ellentétes információk láttak napvilágot a szegedi sajtóban. A jelenlegi információk alapján mind a jobbikos cégvezető, Sódar István, mind pedig az MSZP-s polgármester, Botka László megnyilvánulásai ellenőrizhetetlenek, a levegőben lógnak. Mivel az elmúlt 20 év hazai és szegedi politikai fejleményeinek tükrében nincs okunk arra, hogy „csak úgy” megbízzunk a politikai elit jószándékában és tisztességében, ezért ebben az ügyben (is) meg kell teremteni a nyilvánosság kontrollját a politikai elit felett.
Ennek érdekében javasoljuk, hogy Sódar és Botka hozzák nyilvánosságra az összes olyan dokumentumot, amelyekre eddigi állításaikat alapozzák. Emellett az önkormányzati bizottságok vegyék napirendre a Belvárosi Mozi és a Grand Café bezárásának ügyét. E bizottsági ülések időpontjáról és tematikájáról értesítsék az összes érintettet (alkalmazottak, érintett vállalkozók, tűzoltóság stb.) és a sajtót, így teremtve meg az ügynek a megfelelő nyilvánosságot. Meggyőződésünk, hogy ez egy olyan eljárás, amely rövidtávon képes tiszta vizet önteni a pohárba és elősegíti a Belvárosi Mozi jövőjével kapcsolatos jó döntés meghozatalát.
Szegeden az elmúlt napokban legnagyobb port kavart politikai esemény a Belvárosi Mozi és a Grand Café bezárása volt. Ennek kapcsán homlokegyenest ellentétes információk láttak napvilágot a sajtón keresztül.
A jobbikos ügyvezető, Sódar István szerint a problémák orvoslása hosszú hónapokat, akár egy évet is igénybe vehet, és horribilis összegbe (180 millió Ft) kerül. Ehhez képest Botka László szerint a létesítmény üzemeltetéséhez szükséges munkák 1 hét alatt 863 ezer Ft-ért elvégezhetők.
Önmagában mindkét nyilatkozat meglehetősen problematikus. A jobbikos Sódaré azért, mert
- a Sódar által a képviselőknek kiosztott szakértői vélemény egy sülysápi szakértőtől származik (aki egyébként a Magyar Építész Kamara online névjegyzékében kizárt tagként szerepel), míg a bezárás alapját képező tűzoltósági határozat egy másik, szegedi illetőségű szakértő által készített anyagon alapul. Ez utóbbi tartalmát Szeged közvéleménye ráadásul nem is ismeri.
- A sülysápi szakértő által készített, képviselőknek kiosztott szakértői vélemény eltér a szegedma.hu-n közzétett változattól. Az a példány, amit a képviselők megkaptak, 28 oldal terjedelmű, és a 11. oldalon szerepel rajta a szegedma.hu-n látható "8. Szakvéleményi összefoglaló" című rész, a www.szegedma.hu-n látható képen viszont az látszik, hogy az egy 25 oldalas dokumentum 13. oldala. A szegedma.hu-n közölt verzió második bekezdése teljes egészében hiányzik a szétosztott változatból. A többi bekezdésben is találhatók – kisebb – eltérések
- A képviselői változaton a 2/28. oldalon "Sülysáp 2011-05-27" a 11/28. oldalon "Sülysáp, 2011. június 21." - azaz két eltérő keltezési dátum - szerepel. A www.szegedma.hu-n közölt változaton a dokumentum keltezése ki van takarva.
- Végül a közvélemény és az önkormányzati képviselők rendelkezésére álló dokumentumokból nem derül ki egyértelműen, hogy az ominózus tűzoltósági határozat a mozi épületére, vagy a Belvárosi Mozira, mint intézményre vonatkozik. Ez pedig egyáltalán nem mindegy, hiszen a két eset eltérő következményekkel jár arra vonatkozóan, hogy mit is kell lezárni/bezárni.
Továbbá egyes vélemények szerint semmi ok arra, hogy – még ha a mozi épületét tűzveszélyesség miatt ténylegesen be is kell zárni – hasonló okok miatt be kellene zárni az elvileg kisebb átalakítás után külön elektromos hálózatról is üzemeltethető Grand Cafét. Szintén érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy Sódar a bezárás napján tájékoztatja az önkormányzatot és a képviselőket, valamint a mozi alkalmazottait és bérlőit.
Botka László nyilatkozata is problematikus, mégpedig azért, mert az elmúlt 8 évben megszokott, álságos és hazug városvezetési kommunikációs logikát követi, ami nem más, mint hogy nem nyilvános dokumentumok alapján tesz teljesen ellenőrizhetetlen kijelentéseket. (Különösen problémás, hogy Botka esetében már többször kiderült, hogy az általa nyilvánosan emlegetett dokumentumok nem is léteznek)
Nem csoda, ha a fentiek alapján a szegedi közvélemény nem tudja, mi is folyik itt valójában, hanem csak találgatásokra hagyatkozhat. Vajon tényleg veszélyes a mozi épülete a dolgozók egészségére, életére? Ha igen, akkor ezért ki, mi a felelős? Az új jobbikos cégvezető mulasztásai, vagy az elmúlt 8 év MSZP-s, SZDSZ-es városvezetése? Esetleg nem is a dolgozók egészségéért érzett őszinte aggodalom, hanem valami teljesen más van a mozibezárás hátterében? Elképzelhető, hogy a bezárással nyomást akarnak gyakorolni az ingatlan egyes jelenlegi bérlőire, hogy helyettük új, a jelenlegi hatalomhoz közeli érdekkörök vehessék át a nyereségesnek tűnő üzleteket? Vajon egyes, az IH-ra nyomást gyakorló üzleti körök szemet vetettek a mozi épületére? Csak néhány azon kérdések közül, amelyekben Szeged közvéleménye a médiabeli üzengetés alapján nem lát – és nem is láthat – tisztán.
Meggyőződésünk, hogy ilyen előzmények után, egy ilyen politikai környezetben nem számíthatunk másra, mint a nyilvánosság kényszerítő erejére. A nyilvánosságéra, amely megméreti az egymással ellentétes szakértői véleményeket és lehetőséget ad a politikusok – ebben az esetben is – egymással homlokegyenest ellentétes állításainak tesztelésére, és így a politikai elit hatalmának állampolgárok általi ellenőrzésére.
Annak érdekében, hogy a nyilvánosság a fenti funkcióit betöltse, az alábbiakat javasoljuk:
1 . Sódar István és Botka László hozzák teljes egészében nyilvánosságra az összes olyan dokumentumot, amelyekre a szegedi közvélemény előtt tett állításaikat alapozzák. E dokumentumokat juttassák el a szegedi sajtónak is, hogy ezáltal a szegedi közvélemény is megismerhesse azokat.
2 . A június 30-i szegedi közgyűlés előtt az önkormányzati döntések előkészítéséért felelő önkormányzati bizottságok gyakorlatilag mindegyike ülésezik. Ezen üléseken az önkormányzati bizottságok vegyék napirendre a Belvárosi Mozi és a Grand Café bezárásának ügyét. A bizottsági ülések időpontjáról és tematikájáról értesítsék az összes érintettet (alkalmazottak, érintett vállalkozók, tűzoltóság stb.) és a sajtót, így teremtve meg az ügynek a megfelelő nyilvánosságot.
Ez az eljárás – amelynek egy „normálisan” működő demokráciában természetesnek kellene lennie – az, amely (1) rövidtávon képes az üggyel kapcsolatos szakértői vélemények, érdekek és értékek ütköztetésére, (2) nem kerül a szegedi önkormányzatnak pluszköltségbe, (3) lehetőséget teremt a politikai elit ellenőrzésére és (4) elősegíti a Belvárosi Mozi és a Grand Café jövőjével kapcsolatos időben közeli, jó döntés meghozatalát. Utóbbira azért is nagy szükség van ebben az esetben, mert nem pusztán Szeged egy patinás épületéről és szellemi műhelyéről, hanem emberek állásáról, sorsáról van szó.
Utolsó kommentek