Az alábbiakban röviden ismertetem közgyűlési „téziseimet”.
(Maga a megalakulás ugye egy hivatalos procedúra volt, Himnusszal, Szózattal, operett-részletekkel, kórussal, és minden szükséges formai kellékkel. Sokat lehetne róla írni, én csak egy érdekességre hívnám fel a figyelmet, ami számomra megdöbbentő volt. Miután a képviselők átvették megbízólevelüket, kezet fogtak Botka Lászlóval. Mindezt úgy, hogy Botka közben egy pódiumon állt, amire a képviselők nem léphettek fel. Azaz kézfogás közben Botka mintegy fél méterrel – persze ebben a fél méterben nem vagyok biztos, nem láttam pontosan – magasabban állt, mint a képviselők, akikkel kezet fogott. Biztosan megvolt részéről ennek az aktusnak a szerepe, ugyanakkor megítélésem szerint ez már önmagában is egy olyan lépés volt, amit egy, a polgármesterséget ténylegesen közszolgálatnak felfogó (embertársait/képviselőtársait egyenlő félként, partnerként kezelő) ember nem tett volna meg a helyében. Felmerül itt a kérdés: vajon a szegedi lakosok tényleg egy ilyen, pulpitussal együtt 250 cm magas polgármestert akartak maguknak?
Különösen éles ellentétben állt e módszer ünnepi beszédével – persze gyakorlatilag ezzel minden cselekedete ellentétben állt –, amelyben az együttműködés fontosságát hangsúlyozta folyamatosan.)
forrás: délmagyar.hu
Az ünnepi ülés után rögtön elkezdődött a rendes ülés, amely „belülről”, a díszteremből megélve nagyon érdekes tapasztalat volt. Számomra az ülés tanulsága a következő „tézisekben” foglalható össze:
1. A közgyűlés szmsz-e olyan hatalommal ruházza fel a polgármestert – mint ülésvezetőt –, amely elképesztően egyenlőtlen kommunikációs feltételeket teremt, lévén a polgármesternek lehetősége van teljesen uralni a kommunikációs teret, meghatározni az alapvető peremfeltételeket.
A polgármester akkor és annyit beszél, amennyit szeretne (érdekes lenne megnézni, hogy ezen az ülésen többet beszélt-e, mint a többi képviselő összesen, szerintem könnyen meglehet). Akkor zárja le a vitát, amikor csak szeretné – azaz pontosan akkor, amikor ez neki érdekében áll. Adott estben már olyankor, amikor az még gyakorlatilag el sem kezdődött. Amikor még egyáltalán nem látszik, hogy mi lesz abból, azaz egyes képviselőknek – különösen a frakció nélkülieknek – esélyük sincsen arra, hogy az addigi vita ismeretében reflektáljanak az adott témára. Tetszés szerint határozza meg a felszólalások sorrendjét (holott a felszólalásokat tartalmazó tábla mutatja a bejelentkezések sorrendjét). A vita végén ő összegez. Sokszor nem adja meg a szót az ellenzéknek – bár ez feltehetően nem ütközött az szmsz-be, mert (ami talán még többet mond) olyan szmsz-t hozott létre magának az utóbbi 8 évben, amely ezt a gyakorlatot lehetővé teszi, legitimálja. Ugyanakkor egyszer-kétszer jó eséllyel hibázott is, mint üléslevezető – erről majd később írunk egy részletesebb jogi elemzést.
2. Botka ezzel a kommunikációs térrel tökéletesen él. Elképesztő gyors ütemet diktál az előterjesztéseknél és a vitában, a teljes ülést az elejétől a végéig felépítik csapatával, amibe beletartozik a frakción kívül legalább – de biztosan nem kizárólag – „jobbkeze”, Mózes Ervin jegyző is.
Az MSZP frakcióban ülők tökéletesen leosztották a szerepeket, felszólalásaikból látszott, hogy pontosan össze vannak hangolva, egymást tökéletesen kiegészítik. Csakúgy, mint a többi cselekedetük. Mózes Ervin, Solymos László (aki kezd ugyanolyan gépiesen beszélni, mint Botka) és Nagy Sándor folyamatosan súgnak és különböző dokumentumokat adnak Botkának, ha erre van szüksége. A frakció pont a megfelelő időpontban (azaz amikor érdekük ezt leginkább szolgálja) teszi meg a megfelelő dolgot – az alakuló ülésen így kérte például a név szerinti szavazást.
3. Az egyenlőtlen kommunikációs tér adta lehetőségekből kifolyólag Botka és az MSZP-s frakció tagjai bátran beszélhetnek demagóg módon, ferdíthetnek el a tényeket, mondhatnak ellen maguknak akár egy mondaton belül is. Botka mindezeket teljesen gépiesen csinálja, engem egy érzés nélküli, tökéletesen programozott gépre emlékeztetett az ülés legnagyobb részében, aki minden egyes pillanatban pontosan úgy viselkedik, ahogyan érdeke megkívánja. Elképesztő gyorsan reagál mindenre (feltehetően egészen kivételes szellemi képességekkel rendelkezik), és látszik: csapatával minden egyes forgatókönyvre és lehetséges érvelésre felkészültek. Ugyanígy lehet arrogáns és pökhendi is – utóbbi elemek az előzőktől eltérően meglátásom szerint nem stratégiai eszközök nála, hanem személyiségének integráns részei.
Tudjuk, hogy Botka mennyire demagóg, amit ezen a közgyűlésen is bizonyított. Az együttműködésről szóló nyitóbeszéde, és eddigi folyamatos, együttműködést sürgető nyilatkozatai ellenére tett megalázó megjegyzéseket/hozta megalázó helyzetbe Nógrádi Tiborra és Keresztúri Farkas Csabára – és feltehetően másokra is, csak erre most nem emlékszem. Az együttműködés kommunikálása ellenére nem akarta sem az LMP, sem pedig a JOBBIK jelöltjét az előzetes – folyosói – információk ellenére bevenni a most felállított ad-hoc bizottságba. (Sajnos emiatt mi ki is maradtunk ebből.) Az együttműködésről szóló nyilatkozatai ellenére nem kommunikált sem az LMP, sem pedig a Jobbik jelöltjével a közgyűlés előtt – például a Biopoliszt érintő kérdésekről –, lehetetlen helyzetbe hozva őket ezzel az üggyel kapcsolatban. Holott tisztában lehetett azzal: e két szervezet programjából ez egy minimum lett volna, ha azt akarja elérni, hogy igennel szavazzanak. Folyamatosan a frakciókkal való egyeztetésekre hivatkozott, de ugyebár a négy bejutott pártból csak kettőnek van frakciója, amiből az egyik az övé. (Persze a közgyűlést is magáénak tekinti: erre utal legalábbis az általa használt „közgyűlésem” kifejezés.) Teljesen nyilvánvaló tehát: nem Szeged érdekei, vagy az együttműködés szándéka vezérli, hanem saját pillanatnyi stratégiai érdekei. Viszont mindezt nagyon ügyesen kommunikálja le.
Összességében: Botka egy kivételes képességű politikus – sajnos szerintem a szó legrosszabb értelmében[1] –, aki egy kivételesen – sajnos ugyanilyen értelemben – profi csapatot és az érdekeinek teljesen megfelelő – despotikus jellegű – kommunikációs teret hozott létre.
Mindemellett még ezen feltételek mellett is kizökkenthető, lévén nincsen ahhoz hozzászokva, hogy a szavazásoknál kisebbségben maradhat – márpedig amikor ez ezen a közgyűlésen megtörtént, Botka kiesett „szerepéből”. Ugyanazon „paneleket” ismételgette, az arcán látszott: nincsen ez így rendjén
4. A Fidesz a szavazások közt képtelen felvenni a versenyt Botkával. Szedett-vedett társaság benyomását keltik, ráadásul annak, a követi a közéletet jó ideje, jó esélyjel hiteltelenek is.
Amennyire jól szervezett a MSZP-s csapat, annyira szervezetlennek tűnt a FIDESZ. Nem látszik munkamegosztás, nem látszik a felkészültség. (A Biopolisz-pályázat kapcsán például a FIDESZ-esek jó eséllyel nem ismerték a pályázati kiírást.) Botka váratlanabb húzásait – például azt, hogy a FIDESZ prominenseit, B. Nagyot, Bohácsot, Pódát, Gyimesit, Kalmárt és Hűvöst felkérte alpolgármesternek, vagy a Biopolisz projekttel kapcsolatos érvrendszerét – nem képesek érdemben lereagálni. Persze ez részben a már tárgyalt, számukra elképesztően előnytelen kommunikációs tér eredménye. Frakcióvezetőjük, Bohács Zsolt, bár nem beszél rosszul, nem rendelkezik közgyűlési tapasztalattal, egyelőre képtelen felvenni Botka „ritmusát”.
Hiteltelenek, amit a konkrét esetben az mutat meg, hogy többen közülük – akik most tartózkodtak – korábban többször támogatták szavazatukkal a Biopolisz projektet. Mindez még nem is lenne gond, hiszen erre akár megalapozott, jó érveik is lehetnének, de igazából egyetlen egy ütős érv sem hangzott el e képviselők részéről azzal kapcsolatban, hogy a korábbi véleményüket most miért változtatták meg. És nem volt az embernek olyan benyomása, hogy itt a közérdek, nem pedig a pártérdek vezérelné őket.
5. Az LMP és a Jobbik: üde színfoltok.
Megítélésem szerint Keresztúri Farkas Csaba és Szentistványi István azok, akik a közgyűlésen viszonylag jól érvelve, láthatóan a tények (Biopolisz anyag) ismeretében szólaltak fel. Mindemelett egyelőre mindketten tiszták, hitelesek, amely megítélésem szerint különösen szimpatikussá teheti őket. De az biztos: bele kell még ebbe tanulniuk.
Utolsó kommentek