Lehet Más a Politika! -- Csongrád megye -- Szeged

Október 8-án csütörtökön este 7 órától a TTK előadóban (Egyetem u.
2.) a "Micsoda Út! Élet a Birodalom Végnapjaiban" című filmet
vetítjük, ami segíthet utat mutatni, hogyan törhetünk ki az emberiség
kollektív öngyilkosságába tartó őrült menetből, és teremthetünk egy
élhető, szabadabb és boldogabb jövőt saját magunk és szeretteink
számára. Ha úgy érzed, hogy a hagyományos értelemben vett "siker" nem
boldogít, ha látod, hogy ez a "siker" mennyi pusztítást és szenvedést
szabadít a világra, és zavar, hogy mindezekről senki se beszél, és
dühít az egész bohóckodás ami helyette folyik, gyere el! Sokat
tanulhatunk egymástól, sokat segíthetünk egymásnak.

A film honlapja: www.whatawaytogomovie.com

Részletek a film szövegéből:

Az emberek azt gondolják dönthetnek, milyen információkat fogadnak be
a TV-ből, de az információk nagyon erős formában, képekben érkeznek,
és amint bekerülnek a fejükbe, ott maradnak. Ez majdnem olyan, mint
Orwell Nagy Testvére. De mégis normálisnak hisszük.
Ahogy az emberek valódi életei egyre vacakabbak és unalmasak és
bosszantóak és sterilek, a feldicsőített képek még erősebben hatnak.
Zygmunt Baumannak van egy jó mondása, miszerint racionális emberek
csendesen, békében mennek a gázkamrába, hacsak azt hihetik, hogy
zuhanyozni fognak.
Gondolj egy állatkerti állatra, akit megfosztottak élete értelmétől, a
tájtól és hangoktól és ösztöneitől, a vadászattól. Így pszichotikussá
válhat. Szó szerint pszichotikussá. Azt hiszem valami ilyesmit tettünk
magunkkal is, ahogy városaink és civilizációnk ketrecébe zártuk
magunk, bizonyos értelemben pszichotikusok lettünk. Ha találkoznánk
vadászó-gyűjtögetőkkel - és ez rengetegszer megtörtént - viselkedésünk
alapján őrültnek gondolnának minket. Mert azok is vagyunk.
A legtöbbünknek nincs egy olyan emberi közössége, ahol megpihenhetnénk
és biztonságban érezhetnénk magunk, és érezhetnénk, hogy gondunkat
viselik.
A gazdaságunk erre épít. Könnyű olyan embereknek eladni valamit,
akikben hatalmas a hiány az igazi szükségleteik iránt. A boltok tele
vannak kötszerekkel a Birodalom által okozott sebekre.
Ez a rendszer olyan mint egy csapda, őrültekháza, börtön, és ilyen
mély lemondás mellett úgy tűnhet kevés dolgot tehetünk, minthogy egy
kicsit kényelmesebbé tesszük a rabságunk.
Nem hiszem, hogy az amerikai élet, minden bőségünk ellenére olyan
lenne, mint aminek beállítják. De az emberek félnek beszélni erről.
Azt hiszik, egyedül vannak mély elégedetlenségükkel.
Ez tényleg igazán szomorú, és az amerikai kultúra erre tipikus példa.
Menj el egy bevásárlóközpontba és nézd meg az embereket és a helyet.
Annyira sekély és értelmetlen az egész, hogy az mélyen elkeserítő.
Gyakran újra emlékeztetnem kell magam: ez a kultúra nem maga az
emberiség. Csak egy a kultúrák tízezreiből, ami létezett bolygónkon.
Csak egy a kultúrák közül, ami ma létezik. Az, hogy lerohanta a
világot nem jelent semmit a helyességéről, nagyságáról, vagy
végzetéről. Csak azt, hogy a szociális evolúció rendszere a rövidtávú
hatalom szerint válogat, együttérzés vagy épelméjűség vagy hosszútávú
túlélőképesség helyett. Szerintem sokkal többek vagyunk, mint valaha
hittük volna. A kapcsolatok és értelem hiánya megnyomorított minket a
kultúránk sekély talaján. Ideje feléleszteni létezésünk ezen alapjait.
Ami igazán fontos az, hogy mi teremt értéket, mit jelent egy jól leélt élet?
Az embereknek van egy múltja, amikor sokkal jobb kapcsolatban éltek a
természeti világgal, a bolygóval. Sokkal fenntarthatóbban,
spirituálisabban, közösségibben. Ezek vagyunk mi.
Ahogy ez az egész elkezd változni és összeomlani, valójában egy
lehetőséget kapunk, hogy visszatérjünk önmagunkhoz. Hogy felnőjünk
mint egyének és kultúra.
A kezdeményezések korában vagyunk. Egy tömeges kezdeményezés egy új
kultúráért. Kutatás egy jobb vízióért. Jelen kultúránk arroganciáját,
gyerekes sérthetetlenség- és jogosultság-tudatát le kell vetnünk, hogy
megszülethessen egy felnőttebb kapcsolat- és felelősségtudat az élet
közössége iránt. Ez a kezdeményezések feladata, belépni egy felnőtt
kultúrába, elfoglalni igazi helyünk az élet közösségében, és újra
beleszeretni a világba. Meg tudjuk tenni, ha így döntünk. De csak ha
letesszük a világ elleni őrült háborúban viselt fegyvereink. Csak ha
feladjuk az uralmat és visszatérünk egy kapcsolatba.
Az emberi nagyság nem abból áll, ha a Föld uralkodói, hanem ha szerves
részei vagyunk.
Végtelen növekedést akarsz? Megkaphatod. Amire csak vágytál, és
többet. Növekedést a kapcsolatokban, tapasztalatokban, öntudatban,
lélekben, szeretetben, közösségben, tevékenységben. Növekedést
célokban és jelentésben és előrelátásban. Amint visszalépünk az élet
közösségébe, meglátjuk azt, ami mindig is igaz volt: minden élet a mi
oldalunkon áll. A jegesmedvék, szilfák, keselyűk, lazacok, szitakötők
és planktonok. Együtt járunk majd a széllel és vízzel. Alattunk
hegyek, felettünk a csillagok. A tigrisek vére járja át ereink, lovak
lélegzete tüdeink. Sokkal közelebb leszünk az igazi hatalomhoz, mint
amit az uralom beteges fantáziái jelentettek. Hatalom másokkal együtt,
és nem mások fölött. Egy faj hatalma, amely átlépte a beavatást és
felnőtt.