Véleményem szerint akár több kampányértékelés megírása is szükséges lehet, ugyanis erősen valószínűsíthető, hogy Szegeden 8-9 hónap múlva ismét önkormányzati választásokra kerül sor. Ennek műfaja hasonló: önkormányzati választás, amely egy fiatal pártnak mindig nehezebb erőpróba. De ne legyenek illúzióink: ez majd még nehezebb lesz. Egyrészt azért, mert pusztán időközi, tehát még alacsonyabb lesz a részvételi arány, ami nekünk nem kedvez – legalábbis az eddigi tapasztalatok szerint. Másrészt a párt országos kommunikációja sem áll majd a kampánylogika szolgálatában (igaz, lehet, több anyagi támogatásra számíthatunk). Harmadrészt, még inkább ki fog éleződni a helyzet arra a kérdésre, hogy ki irányítsa majd a várost (Botka vagy nem Botka). Esetleg megkönnyítheti a dolgunkat, ha nem indul az MKKP és a ZB.
Mint a címben is jeleztem – ez szubjektív kampányértékelő. A számokat, a statisztikákat természetesen nem szabad mellőzni, de pusztán ezekre alapozva nem lehet jó és használható kampányértékelőt csinálni. A tisztán tudományos módszerekkel sztem amúgy is kevéssé ragadhatók meg egy ilyen jelenség lényegi összetevői, egyrészt mert egy soktényezős, sokismeretlenes egyenletről van szó. Másrészt mert tömeglélektani, irraacionális tényezők – és akár véletlenszerű események - is szerepet kaphatnak a végeredmény kialakulásában. Szükség van a személyes tapasztalatokra és a személyes intuíciókra épített összefüggések feltárására is ahhoz, hogy valós képet kapjunk.
A leadott szavazatok százalékában kifejezhető eredményünk tavaszhoz képest a felére csökkent. Ez mindenképp kudarc, igaz, ha az utolsó, Szegedre vonatkozó közvélemény-kutatások eredményeit nézzük, akkor siker.
A kudarc egyik fő oka a protestszavazók elvesztése.
Tavasszal majdnem 400ezer szavazatot kaptunk az országban. Nagy kérdés, hogy hányan lehettek közülük azok, akik akár viszonylag pontosabb fogalmakkal rendelkeztek, ha nem is a párt programjáról, de legalább az önmeghatározásáról. Szavazóink nagyon jelentős részének valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy mi az az ökopolitika vagy az értékszintézis, legfeljebb azt tudták, hogy az LMP egy kicsit zöld, de legfőképp, hogy új párt, amelynek az aktivistái szimpatikus és értelmes fiatalok. Kedvező volt rólunk a benyomás, sokan külsődleges szimpátiák alapján szavaztak ránk vagy csak azért, mert a Jobbik túlságosan is arrogánsnak tűnt számukra, és jobboldali ideológiákkal amúgy sem tudtak/tudnak azonosulni.
Azóta viszont eltelt fél év, az LMP is a politikai elit részévé vált, az újdonság varázsát elvesztettük. Csalódni, nem csalódtak bennünk, de nem vált számukra világossá, hogy mit is akarunk. Az általunk használt fogalmak újak, a témafelvetéseink sokszor bonyolultak, és ahhoz nem jut elég hely nekünk a médiákban, hogy megmagyarázzuk őket. Amiben országosan és helyi szinten is javítanunk kell: egyszerűbben, egyértelműbben és sokszor keményebben kell kifejeznünk magunkat. Jobban rá kell mutatnunk azokra a különbségekre melyek a Fidesztől illetve az MSZP-től elválasztanak minket, mert szilárd önmeghatározás nem lehetséges a különbségek erőteljes hangsúlyozása nélkül. Igen, időnként negatív kampányt is kell folytatnunk (Szegeden egyébként február óta ezt tesszük az Mszp-vel szemben, de ez egyrészt egyoldalú, másrészt túlságosan is értelmiségi hangszerelésű volt.)
Az alapvető irányt nem kell/nem szabad megváltoztatnunk. Nem szabad, mert ellenkező esetben elvesztjük maradék, de tudatosabb szavazótáborunkat is. Nem kell, mert idővel beérhet a munka a gyümölcse, az emberek megszokhatják az általunk használt fogalmakat és megismerhetik a programunkat is. Én egyébként a szegedi önkormányzati munka feladatát is ebben látom. Nem lehet az a cél, hogy néhány elemet megvalósítsunk a programunkból, amit nagyon kevesen ismernek. Elsősorban azért nem, mert erre 5% nem ad felhatalmazást. Az Szdsz és némileg az Mdf legnagyobb hibája is az volt, hogy legalább látszólag, de erre törekedett. Zsarolópozícióját kihasználva és félreértelmezve, arra törekedett, hogy minél többet megvalósítson abból, amire 95% nem szavazott. Mi arra kértünk és kaptunk felhatalmazást, hogy a konstruktív ellenzék szerepét töltsük be, ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy minden egyes előterjesztésnél elő kell venni a programunkat, és megmutatni a nyilvánosságnak, hogy az adott esetben/helyzetben mi követezik belőle, és felmutassuk az alternatívát.
Másik oka a protestszavazók elvesztésének, hogy ők nemigen járnak az önkormányzati választásokra, ahol amúgy is alacsony a részvételi arány. Különösen igaz ez Szegedre, ahol az országos átlagnál is alacsonyabb volt a részvétel mindig, és ez az arány most még tovább csökkent. Ennek oka sztem elsősorban a Fidesz teljesen kontraproduktív gigakampányában keresendő, amely Botkán kívül mindegyik pártnak csak ártott. A protestszavazásra hajlamos vagy bizonytalan réteg most úgy szavazott, hogy nem szavazott. A közvélemény kutatások 60-70-80%-os részvételi arányt jeleztek előre, és azt, hogy nagyon sokan csak az utolsó napokban fognak dönteni, mert még bizonytalanok (20-30%-ra tették az arányukat). A végeredmény: 40%-os részvétel. A bizonytalanok tehát úgy döntöttek, hogy nem döntenek, vagy „a távolmaradásukkal tiltakoznak”. Reakciójuk szerintem teljesen érthető, és hiba volt részünkről, hogy nem reagáltunk erre a gigakampányra, amely tönkretette a városképet és egyben tovább apasztotta a választópolgároknak a demokratikus politikába fektetett bizalmát. Ha legközelebb ugyanez lesz a helyzet (ami könnyen elképzelhető), akkor sajtájjal, performanszokkal kellene tiltakoznunk kicsit akár az MKKP stílusára – de nem tartalmi mondandójára – hajazva.
Azért érdemes részletesebben is foglalkozni a protestszavazók/bizonytalanok problémájával, mert ez a réteg igenis megnyerhető/visszaszerezhető. Ismétlem nem csalódtak bennünk, erre nem adtunk különösebb okot, de nehéz őket mozgósítani, mert politikai értelemben passzívak. Véleményem szerint elsősorban a fiatalok közül és az alsó-közép társadalmi rétegeiből kerülnek ki. Megnyerésük/visszaszerzésük azért is fontos, mert – a városon belül – csak így tudunk kilépni az értelmiségi rétegpárt szerepéből. A sajttáj önmagában nem lesz elég, megint performanszokkal kell egybekötnünk őket, ötletesebb, kreatívabb plakátok kellenek, és többet kell foglalkoznunk az alsó-közép többnyire egzisztenciális problémáival is – és kevésbé értelmiségiül.
A gyengébb szereplés második fontos oka az, hogy nem volt polgármester-jelöltünk, és a szegedi kampány a két polgármester-jelölt körül forgott, ami polarizálta a választóközönséget.
A polgármesterjelölt hiánya minden vidéki városban nagy hátrányt jelentett, de Szegeden ha lehet, még jóval nagyobbat. Elsősorban azért, mert a fő kérdés most itt az volt, hogy Botka megy vagy marad. Igazán alternatívát megjeleníteni csak egy másik személlyel lehetett volna ebben a helyzetben. Tovább súlyosbította a dolgot, hogy a jelöltállítás sikerült a Jobbiknak, feltűnt az MKKP (könnyen lehet, hogy ők akadályoztak meg minket a KC-k összegyűjtésében) elvonva tőlünk a politikailag kevéssé tudatos, legfiatalabb szavazóréteget, mely valószínűleg aztán nem ment el szavazni. Már nem mi voltunk nekik a kedvenc párt. De a legkínosabb számunkra az volt, hogy a Zöld Baloldal tudott polgármester-jelöltet állítani. Ez a tény úgy csapódott le a közvéleményben, hogy az LMP kudarcot vallott, és kiesett a küzdelemből. A sajtó tudósításainak nagy része a polgármester-jelöltek személye, és nem a listát állítani tudó pártok körül zajlott. A sajtónyilvánosság előtt zajló viták nagy része a polgármester-jelöltek között történt meg. Ez olyan hatalmas kommunikációs hátrányt jelentett számunkra, hogy a választók jelentős része -beleértve a tavaszi szavazóink jelentős részét is- nem volt tisztában azzal vagy nem tudatosult bennük, hogy ránk is lehet szavazni. A pultoknál álló aktivistáinknál még a legutolsó napon is többen érdeklődtek ezzel kapcsolatos kérdésekben. Ennek hátterében az áll, hogy a választók többsége nincs tisztában a különböző választási rendszerekkel. Ne legyenek illúzióink, ez legközelebb is így lesz, erre fel kell készülnünk. A felvilágosító tevékenységünk a standoknál kelt ugyan némi szimpátiát, de ezen a helyzeten lényegesen nem tud változtatni.
Hiba volt, hogy érdemben nem tudtunk reagálni sem az MKKP, sem a ZB feltűnésére. Az is hiba volt, hogy nem vittük nagyobb nyilvánosság elé a jelöltjeink megfúrására irányuló erőfeszítéseket. Ha mást nem is, annyit elérhettünk volna vele, hogy ránk irányítja a figyelmet, talán többekben tudatosul, hogy ránk is lehet szavazni, és szóvá lehet tenni az MSZP-Jobbik együttműködést is. Mindez persze már félig-meddig olyan negatív kampány lett volna, ami nem(csak) az Mszp ellen irányul, és ez szokatlan lett volna a politikai gyakorlatunkban. De tény, hogy az MKKP-val a ZB-lal és a jogi fúrással kapcsolatban többünkben felmerült a reagálás igénye, csak nem volt kellő kapacitás, elszánás arra, hogy érdemben tegyünk is valamit.
Az a tény azonban, hogy a kampány ismét a két nagy párt közti versengéssé egyszerűsödött (erősen hasonlított a hangulata a 2002-es kampányra, amely az utóbbi 20évben a legkeményebb volt), a polgármester-jelölt hiányától függetlenül is erős hátrányt jelentett minden kisebb pártnak. Ennek bizonyítéka, hogy nemcsak az LMP, hanem a Jobbik szavazataránya is a tavaszinak a felére esett vissza. Ennek a polarizációs hatásnak a veszélyével az időközin is szembe kell néznünk, lehet, hogy akkor még erősebb lesz. A kampányüzeneteinknek reagálniuk kell a helyzetre, olyan szlogeneket kell gyártani, amelyek kiemelik a két nagy párt közös, negatív jellemvonásait, és úgy kéne tálalnunk a dolgot, hogy az igazi választás köztük és köztünk kell, hogy megtörténjen. Ez a pozicionálás persze csak akkor lehet hiteles, és ezért hatékony, ha már a közgyűlésben is mindkét oldaltól független, markáns alternatívaként tudunk megjelenni. Arra kelleme törekedne, hogy amennyire ez lehetséges, egy 3polusú politikai teret jelenítsünk meg.
A „Lehet más a” kezdetű szlogeneket a továbbiakban kerülni kéne. Ez a fordulat elcsépeltté vált, és ma már a párt neve is inkább hátrány, mint előny. Lássuk be, arra lett kitalálva, hogy bejussunk vele a parlamentbe. Persze ennek a névnek szerintem egyelőre nincs más alternatívája, a párt belső, részben ideológiai megosztottsága miatt.
Az előbbiekkel függ össze szorosan gyengébb szereplésünk harmadik oka: sikerrel ragasztották ránk az SZDSZ 2.0 illetve a Fidesz leányvállalata megbélyegzését.
Elég nyilvánvaló, hogy melyik megbélyegzés kinek az érdekeit is szolgálja. Egy-egy hosszabb írásban, interjúban, kommentekben erre rá lehet és kell is mutatni, amúgy fölösleges túl hangosan védekezni ellene, az csak ráirányítja a figyelmet a vádra, így a védekezésünk kontraproduktív lesz. A legjobb orvosság, ha továbbra sem állunk össze senkivel, a saját álláspontjaink ismertetése esetén javaslatainkat szembeállítjuk a Fidesz és az Mszp gyakorlatával, és – mint azt már írtam- 3polusú politikai erőtér kialakítására törekszünk, amire Szegeden most lehet, hogy van esély. Az EP választás előtt ez volt még az LMP stratégiai elképzelése, de keresztülhúzta ezt a Jobbik előretörése. De ha a „radikálisok” most összebútoroznak a Fidesszel, akkor itt ismét lehetőség nyílik erre a pozicionálásra. Ezzel a fajta „nemzeti együttműködéssel” kapcsolatban jól használhatónak tűnik az „összenő, ami összetartozik” fordulat ismételgetése. És arra is rá lehet mutatni, hogy ezzel e két párt kölcsönösen kompromittálja magát saját szavazói egy-egy része előtt is.
Nem voltunk elég kritikusak a Fidesszel szemben.
Ez nyilvánvalóan azért volt így, mert itt a városban eddig a Botka-féle vezetésnek voltunk az ellenzéke, kicsit túlságosan is hozzászoktunk ehhez a helyzethez, pedig a kampány idején már lett volna miért bírálni őket is, helyi szinten is, de mi ezt csak egymás közt tettük meg.
A pártunk által rendelt felmérések és közvélemény-kutatások szerint a tavaszi szavazóink negyede jött a jobboldali pártoktól, negyede még nem szavazott más pártra, kábé fele MSZP vagy SZDSZ szavazó volt 2006-ban. Személyes tapasztalataim is körülbelül ezt támasztják alá. Szegeden a volt Mszp szavazók aránya tavasszal még nagyobb lehetett, mint az országos átlag, hisz itt 2006-ban még 58:37 volt a két nagy párt közti arány. Ez 2010 tavaszára 27:42-re módosult listán (ill Botka -Bohács: 37:43). Most ősszel pedig egyéni jelöltek tekintetében 43:43 lett az eredmény. (A Fidesz-tábor tehát elég stabilan beragadt Szegeden 40% körül, az MSZP támogatottsága viszont erősen ingadozik) Tény, hogy Budapesten is erősödni tudott valamelyest az MSZP tavaszhoz képest, így történhetett ez Szegeden is. De a különbség a 27 és a 43% közt elsősorban mégis annak tudható volt be, hogy helyi szinten jobbra értékelik a MSZP teljesítményét, mint a Fideszét. Elég valószínűtlen szerintem, hogy egy most tartandó OGY választáson az MSZP Szegeden 43%-ot kapna. Gyakran hallottam a külvárosi kocsmákban, hogy „nem vagyok MSZP-s, de itt helyben inkább Botka, mint B.Nagy”.
A kampány utolsó heteiben amúgy is érzékelhető volt egyfajta Fidesz-ellenesség újbóli kialakulása. Szidták a kocsmákban Orbánt, Pintért, és bizony felemlegették, hogy anno. Bartháék „ellopták a fél várost”. „Persze Botkáék is lopnak, de ők legalább villantottak valamit a lóvéból nekünk is”- hogy néhány jellemző mondatot kiemeljek a „népi diskurzusból”. Tehát sokak számára – és itt főként a lakótelepeken élőkre gondolok – egyértelműen Botkáék lettek a kisebbik rossz, és a cél az, hogy Szegeden a Fidesz visszatérését megakadályozzák. És annyira voltak tudatos szavazók, hogy ne csak Botkát ikszeljék be, hanem az MSZP-jelöltet is.
Tavaszi szavazóink egy része tehát valószínűleg visszament az MSZP-hez, mert most fontosabb volt nekik a Fidesz megállítása, amelyet a kampányban csak Botkáék támadtak. Ezen a helyzeten kellene változtatni.
A hatodik fő ok tulajdonképpen egymással összefüggő hibák és tévedések láncolata a marketingben, az operatív szervezésben és szellemi, anyagi erőforrásaink időarányosan rossz ütemezésében.
Itt rögtön le kell szögezni, hogy ezeket a tárgyalndó hibákat kevesen és csak maximum részben látták elkövetésük pillanatában. Utólag könnyebben okos az ember, viszont jobb későn, mint soha.
Ezeknek a hibáknak mondhatni gyökéroka szerintem a „KC-para”, az a szinte görcsös félelem mely minden szinten eluralta a pártot a kampány előtt.. Maga az aggodalom nagyon jogos volt, hiszen végül 15 megyében, 5 megyei jogú városban és egy budapesti kerületben valóban nem is tudtunk listát állítani. De nagy hiba volt véleményem szerint, hogy ezt a problémánkat állítottuk a kommunikációnk központjába. Természetes, hogy szerepelt a szórólapjainkon és a plakátjainkon, a kérés, hogy adják nekünk a kopogtatócéduláikat, de szerencsétlennek bizonyult, hogy ez szerepel a címlapon a legnagyobb betűkkel. A választópolgárok jelentős része lehet, hogy megértett minket, és lehet, hogy egyetértett velünk, de túlnyomó többségük számára ez a kérdés csak sokadlagos jelentőséggel bírt. Természetesen érvelhettünk (és érveltünk is) úgy, hogy ez nem pusztán a mi problémánk, hanem végső soron a demokrácia minősége forog kockán, de sajnos a közvélemény most erre a problematikára nem volt fogékony. Ráadásul kérésünket a talán túl határozott „adja” felszólítással fejeztük ki. Lehet, hogy a "kérjük” szerencsésebb lett volna. Ebből viszont nem azt a következtetést szeretném levonni, hogy a feladatunk nem más, minthogy azt harsogjuk, amit az emberek hallani akarnak.
Véleményem szerint a jó kampány tematikájának középpontjában a egyfelől a programunk és az értékeink másfelől pedig a választópolgárokat aktuálisan érdeklő vagy érintő témák közös keresztmetszete kéne hogy álljon, de persze ezt az elvet is rugalmasan kell kezelni. PL: ha az alapértékeinket látjuk közvetlenül veszélyeztetve, akkor mindenképp fel kell lépni (ezért volt helyes a demo a hajléktalan-ügyben), máskülönben az alapvető identitásunk sérül.
Az imént tárgyalt félelem volt az oka annak is, hogy talán túl korán kezdtünk a kampányba. Utólag nézve mi játszottuk el a „felvezető” szerepét. Akkor, pozitív tapasztalataink voltak, melyek alátámasztották az az értesülésünket, hogy bizonyos „belső felmérések” szerint 10% körül állunk Szegeden. Már akkor fáradtak voltunk egy kicsit, mikor a kc-gyűjtés elkezdődött. Végül 18 kerületben leadtuk a szükséges mennyiségű cetlit, de ez gyakorlatilag minden erőnket lekötötte és minden szellemi és anyagi energiánkat felélte. Nem tudtunk sem más pártok kampányára reagálni, sem újabb témákat vezetni fel. Teljesen kimerültünk, de a kampányt amúgy sem tudtuk folytatni, hiszen minden plakátunk és szórólapunk fő üzenete az volt, hogy „adja nekünk.... „ Akkor ezt nem éreztük nagy bajnak, hiszen ez tavasszal is így volt, de akkor az volt a hír, és sokak számára a meglepetés, hogy összegyűjtöttük a cetliket, és az országban mindenhol választhatóak váltunk, most viszont az volt a hír, hogy ez nem sikerült. Szegeden ugyan választhatóak maradtunk, de nem volt polgármester-jelöltünk, négy másik pártnak pedig igen. Ráadásul az igazi kampány, a Botka – B. Nagy mérkőzés csak ekkor kezdődött igazán, mi pedig két és fél hétig nem voltunk jelen sem a sajtóban, sem az utcán (egy esetet leszámítva). Az utolsó előtti héten 3 felmérés készült Szegeden, az egyik szerint 2, a másik szerint 3,8, a harmadik szerint 3,4%-ot kaptunk volna akkor, a Jobbik pedig 6-7,5%-on állt. Vgül 5,3%-os átlaggal végeztünk átlagosan ott, ahol szavazni lehetett ránk.
A különbségnek két oka lehet. Az első lehetséges verzió szerint, alulmértek minket, mert a szavazóink egy része „rejtőzködő szavazó” vagyis senkinek sem árulja el szívesen a pártpreferenciáját. Ha így van, az azért nem jó egyrészt, mert nagyon nehéz olyan embereket politikai aktivitásra ösztönözni, akik nem merik vállalni a véleményüket, másrészt azért sem jó, mert ha azt feltételezzük, hogy az az 5% az utolsó hét előtt is megvolt, akkor az utolsó heti kampányunk elég hatástalan, szinte fölösleges volt, hiszen új szavazókat nem tudtunk megszólítani, a még meglévők pedig kampány hiányában is megmaradtak mellettünk. Ennek a verziónak azonban ellentmond, hogy a Budapestre vonatkozó, nagyobb publicitást kapott közvélemény-kutatások általában nem mérték alul az LMP-t.
A másik verzió szerint az utolsó heti, intenzív kampányunkkal sikerült 5%fölé kerülnünk. Ebben az lehet a rossz, hogy az következtetés vonható le belőle, miszerint a szavazóink egyelőre még kevéssé tudatos szavazók, kevéssé aktívak és tájékozottak politikailag, hiszen fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy választhatóak vagyunk, máskülönben ezt „elfelejtik”. Pozitív oldala viszont ennek a verziónak, hogy felvethetővé teszi a kérdést: ha még egy hétig tart a kampány, akkor esetleg elérjük a 7 vagy a 8%-ot? Nem tartom kizártnak, hogy igen.
De talán a harmadik verzió lehet a legvalószínűbb, vagyis az, hogy a valóság az első és a második verzió között van: Tehát szavazótáborunk heterogén politikai magatartását nézve is. Vannak tudatos és öntudatos, vannak rejtőzködő, és politikai kevésbé tudatos, inkább szimpátia alapján szavazó LMP hívek is.
Szabó Dániel
Utolsó kommentek