Lehet Más a Politika! -- Csongrád megye -- Szeged

Mielőtt elkezdenénk az LMP önkormányzati képviselőjének, Szentistványi Istvánnak a döntéseit indokolni, két dolgot kell elöljáróban leszögeznünk. Először is, Szentistványi István döntéseit nem egyedül ő hozza meg abban az értelemben, hogy a lehetséges döntési alternatívákról az LMP helyi csoportja és a képviselőnk közösen gondolkodnak, alakítanak ki álláspontot. Másodszor, e közös gondokodás természetesen nem mérlegelhet minden alternatívát, mindig adódhatnak a közgyűlésen váratlan helyzetek, melyek Istvántól azonnali reakciót igénylelnek. Ilyen volt az alakuló közgyűlésen például a szóbeli előterjesztéseké (az ad-hoc, új szmsz-t előkészítő bizottság megalakítása, illetve az alpolgármester(ek) személyének előterjesztése). 

Ezek figyelembevételével döntéseink indoklása "tovább" mögött tallható

tovább:

1. Ad-hoc bizottság, amely az új szmsz előkészítéséért felel.

Az október 13-27-ig terjedő időszakra a Közgyűlés felállított egy ideiglenes bizottságot, mely a Jogi, Ügyrendi és Közbiztonsági Bizottság jogköreit, így a rendelettervezetek véleményezését gyakorolja. Az önkormányzati törvény ugyan lehetőséget biztosít arra, hogy a bizottságokba külső szakértőket válasszon a Közgyűlés, az MSZP és a Fidesz frakcióközi megállapodása értelmében azonban ennél a testületnél nem éltek ezzel a lehetőséggel. Az MSZP Dr. Kozma Józsefet és Dr. Szentgyörgyi Pált, a Fidesz Póda Jenőt és Kalmár Ferencet delegálta.

            Mindemelett a közvetlenül a szavazás előtti szünetben olyan folyosói híreket kaptunk, hogy az együttműködés jegyében nem csak a nagy, hanem a kis pártok képviselői is helyet kapnak ebben a bizottságban, mégpedig mindkét kis párt részéről. Ehhez képest a Jobbik és az LMP egy-egy képviselőjének „nagyvonalúan” felajánlották, hogy egymás között döntsenek ott hirtelen, az ülés keretei közt, előzetes átgondolás és megvitatás nélkül a maradék egy helyről. („Belengették” persze azt a lehetőséget is, hogy mindkét képviselő vállalja el a bizottságba való jelölést, ám ekkor 5 helyre 6 fő aspiráns lett volna, amely kispárti perspektívából nem tűnt egy biztató esélyekkel kecsegtető szituációnak.) E helyzetet Szentistványi István annyira méltatlannak érezte, hogy önként lemondott az esetleges bizottsági tagságról, így az ötödik tag Dr. Keresztúri Farkas Csaba, a Jobbik képviselője lett.

            -”Ugyanakkor ilyen körülmények közt, egy ilyen – maglehetősen inkorrekt – folyamat után nem tudtam szavazatommal támogatni a bizottság munkáját, így egy szimbolikus „tartózkodommal” szavaztam. Szimbolikus abban az értelemben, hogy nagy biztonsággal előrejelezhető volt: a többi párt támogatja a bizottság felállítását ilyen keretek közt.”

2. Alpolgármester(ek) személye

Itt egy hosszabb színházi procedúra után (amelyben Botka László annak ellenére, hogy pontosan tudta, hogy „nem”-mel fognak válaszolni, végigkérdezte a fajsúlyosabb Fidesz-es politikusokat azzal kapcsolatban, hogy vállalnának-e gazdasági vagy városfejlesztési alpolgármesteri címet) az egyetlen jelölt Solymos László maradt. Az a Solymos László, aki ugye az előző ciklusban is betöltötte az egyik alpolgármesteri posztot, és aki számunkra ugyanazt az emberek feje felett átnyúló, saját vállalkozói körének és saját maga érdekeit képviselő, természeti és épített örökséget nem tisztelő várospolitikát szimbolizálja, mint Botka László. Solymos László mellett szóló érv volt, hogy ahhoz, hogy törvényesen működjön, a városnak szüksége van egy alpolgármesterre. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy alpolgármesterré válása nem a mi szavazatunkon fog múlni.

            Ebből fakadóan a titkos szavazások Solymos László személyét támogatni nem tudtuk, Szentistványi István „nem”-mel szavazott.

3. A pályázatok közgyűlési döntést igénylő kérdései

Itt két döntési ponttal szembesülhettek a képviselők. Az egyik az Újszegedi Gyermekkórház város általi támogatása volt 40 millió Forint értékben annak érdekében, hogy ott egy koraszülött-ellátást segítő beruházás megvalósulhasson. E pont kapcsán nem volt vita, ezt a közgyűlés – benne képviselőnkkel – egyhangúlag támogatta.

            A másik, neuralgikusabb pont a „Biopolisz projekt” néven elhíresült „városfejlesztési” projektról való döntés volt. Ennek kapcsán a képviselők egy héttel a szavazás előtt kezükhöz kaptak egy 350 oldalas dokumentumot (https://eservices.szeged.eu/eku/ules.php?id=836, 101013_palyazatok_melleklet.pdf), amely e beruházás részleteit taglalta. Ezen előterjesztéssel kapcsolatban vita előtti dilemmánk a következő volt. Az „igen” szavazat mellett szólt/szólhatott volna, hogy

• amennyiben most a közgyűlés ezt a változatot nem fogadja el, akkor Szeged könnyen eleshet majd 2 milliárd Forint támogatástól (ami persze nem biztos, lásd később).

Ugyanakkor nagyon komoly érvek szóltak a „nem” szavat mellett:

• Az új képviselőket lehetetlen helyzetbe hozták azáltal, hogy 7 nap alatt kellett volna felelős döntést hozni egy ilyen horderejű kérdésben.
• Az „igen” döntés, bár a várost forrásokhoz juttatja, ugyanúgy káros folyamatokat indíthat be, lévén az utóbbi időben láttunk olyan beruházásokat Szegeden, amelyek, bár sok uniós forrást vonzottak, nem szolgálták Szeged általunk vélt érdekét:
  1. Napfényfürdő-beruházás
  2. 2-es villamosvonal építése
  3. a Mars tér eredetileg tervezett átalakítása – amelyben még két, a Szeviép által építendő és birtokolt, nem piaci funkciójú, hanem egyéb használatú (pl. bevásárlóközpont) csarnok építése is szerepelt a jelenlegi, átalakítás utáni asztalos piac és a buszpályaudvar helyén
  4. a „belvárosrekonstrukció” projekt egyes elemei (fakivágások) stb.
• Az előző ponthoz tartozó aggályainkat növelte, hogy projekt tartalmi elemei között is volt olyan, ami szerintünk nem feltétlenül támogatandó, illetve megkérdőjelezi a projekt legitimitását (a teljesség igénye nélkül):
  1. A jelenlegi „sörkert” helyére épülő komplexum irodaházzal, szállodával és mélygarázzsal, amely egyrészt szerintünk nem a legjobb irány a terület átalakítására, másrészt ez a projekt kulcseleme annyiban, amennyiben egy bizonyos összegű magánberuházás a pályázati pénz finanszírozásának a feltétele. Márpedig e beruházás megvalósulására egy befektetői ígérvényen kívül semmi garanciát nem láttunk.
• A korábbi nagyberuházásokhoz hasonlóan e beruházás esetében sem valósult meg a lakosok döntés-előkészítésbe történő bevonása, amely a megítélésünk szerint egy demokratikus minimum lenne ilyen horderejű átalakítások esetében.
  1. A pályázat alátámasztásául szolgáló „igényfelmérés” (136-140. o.) szakmai szemmel tarthatatlan, trehány, rossz munka. Hovatovább, gyakorlatilag nem is a beruházásról szól, így megint csak nem történt meg a szegediek bevonása a tervezési folyamatba, ami azt eredményezheti, hogy az ott élők nem kérnek az adott fejlesztésből.[1]
  2. Az interneten rosszul volt (és máig úgy van) fent az előterjesztés, a pdf file egyes részei (pl. 32-42. o.) kivehetetlenek, ami megint csak jól mutatja, hogy a „köz” milyen mértékben informálódhat erről az anyagról.

Úgy ítéltük meg tehát, hogy sokkal több érv szól a mellett, hogy a projektet ne támogassuk. Különösen, hogy amennyiben e projektet szavazatunkkal támogatjuk, akkor pontosan ugyanahhoz a logikához járulunk hozzá, amely ellen az LMP-ben politizálni kezdtünk. Azaz: a mindenkori városvezetés viszonylagosan nagy összegek (jelen esetben mintegy 2 milliárd forint) elvesztésével „zsarolja” az egyes beruházásokat kritizálókat, aki e miatt sokszor elállnak negatív véleményüktől.

(A gyakorlatban egy ilyen folyamat úgy néz ki, hogy (1)az emberek, civilszervezetek és minden helyi kezdeményezés feje felett átnyúlva kész terveket készít a városvezetés valamely projektre vonatkozólag, ha (2) erről valaki időben tudomást szerez, akkor az ő szempontjait/érveit szőnyeg alá söprik – ami egyébként a városvezetésnek törvény adta joga – (3) majd a folyamat végén a tervek elfogadására/támogatására kérik a közösséget/politikai ellenzéket az immár városvezetés/felelősök által is nyíltan elismert és beismert hibák, fogyatékosságok, hibák, érdeksérelmek ellenére, mivel ha a projektnek e végső szakaszábak valaki azt „megfúrja”, akkor Szeged komoly forrásoktól esik el – azaz az ember/szervezet Szeged fejlődését veszélyezteti. Ez a módja annak, hogy a helyi közösségek szempontjaira tökéletesen érzéketlen, sok esetben nem a helyiek érdekeit szolgáló döntések szülessenek Szegeden. És ez az a logika, amiből az LMP nem kér Szegeden.)

Ezen érvek mellett még 3 szempont játszott közre döntésünkben. Az első, hogy a közgyűlésben többségben voltak azok a képviselők, akik már többször is találkoztak e projekt előzményeivel, és azt szavazatukkal támogatták. Ilyen körülmények közt különösen szerencsétlennek tartottam volna, ha egy, az mi (helyzetünkből fakadóan alulinformált és a projekt legitimitásával kapcsolatban szkeptikus) pozíciónkból érkező szavazat jelenti a mérleg nyelvét. Másodszor, a közgyűlésen kibontakozott egy vita azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg elesik-e Szeged a majd 2 milliárd Forint Uniós támogatástól, amennyiben nem nyújtja be a közgyűlés másnapján a pályázatot? Ebben az MSZP képviselte azt az álláspontot, hogy „igen, a város biztosan elesik a támogatástól”, míg a Fidesz szerint ez nem következik be. A Fidesz érvelése szerint nekik szóbeli ígéretük van az NFÜ elnökétől arra, hogy amennyiben Botka László másnap írásban fél év haladékot kér a projekt benyújtására, akkor ezt a város megkapja. Azaz ott helyben – bár ezzel kapcsolatban nem lehetett ott teljesen tisztán látni – nem tűnt olybá, hogy a benyújtás oly halaszthatatlan, mint ahogyan azt Botka László mondja. (Erre utal – mármint a halaszthatóságra – egy korábbi interjú Nagy Sándor korábbi MSZP-s alpolgármesterrel is: http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/10/biopolisz-park-%E2%80%93-nagy-sandor-reagal.html). Harmadszor pedig azon botkai ígéret ellenére, amely értelmében október 3. után „hamarosan” minden képviselővel találkozni-beszélni szeretne (http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/botka_szovetseget_ajanlott_a_varosukat_szereto_szegedieknek/2181760/), szervezetünk irányába nem érkezett ilyen megkeresés. Ez az aktus – illetve ennek hiánya – számunkra azt sejteti, hogy a polgármesternek nem feltétlenül az volt a célja, hogy minél szélesebb és sok információra épülő összefogást építsen ki a Biopolisz projekttel kapcsolatban. (Persze egy megkeresés nem pótolta volna a helyi lakosok korrekt bevonását, ám mégis egy pozitív, együttműködő döntéshozói szándékot jelzett volna, legalább azok irányába, akik bekerültek a közgyűlésbe.)

            Ezen érvek következtében úgy döntöttünk, hogy szavazatunkkal nem szeretnénk mi lenni a „mérleg nyelve”. Sem pozitív irányba (az előbb említett problematikus dolgok miatt), sem negatív irányba (lévén elvileg mintegy 20 képviselő anno már megszavazta e projekt előzményeit, így ha ők ezt továbbra is támogatják, akkor legyen). Így a szavazásnál István tartózkodott.

[1]              Az igényfelmérés szolgál egy érdekességgel is, mégpedig azzal, hogy a megkérdezettek elégedetlenek a városfejlesztésről hozzájuk eljutó információkkal, ez azonban szám. Persze a kutatás lefolytatója ügyesen átvágja a Gordiuszi csomót, azaz ezen eredmény nem okoz számára különösebb problémát: