Az élhető emberi környezet nélkülözhetetlen részei a természetközeli területek, erdők, gyepek, vizes élőhelyek. Nagyvárosok lakói nehezebben juthatnak azokhoz az előnyökhöz, amelyeket az ilyen területek közelsége jelent. Biológus-ökológus szakemberek és természetvédelmi civil szervezetek közreműködésével 2005-ben egy javaslatot állítottak össze, amelyben számba vették azokat a területeket, amelyek Szeged város közigazgatási határain belül még természetközeli állapotúnak tekinthetők, és puszta létükkel hozzájárulhatnak a városi élőhely káros hatásainak mérsékléséhez. A város fejlődése, különböző beruházások, a lakott területek terjeszkedése valószínűleg megváltoztatná ezeket a területeket, ha nem figyelnénk oda rájuk, és végül eltűnnének ezek az „ökológiai szigetek” . Az „odafigyelés” eszköze lehet a védetté nyilvánítás, amelynek szabályait és menetét az 1996 évi Törvény a természet védelméről c. jogszabály tartalmazza.
A szegedi önkormányzat hozzálátott a 2005-ös javaslatban szereplő 23 terület védetté nyilvánításának előkészítéséhez. A törvény előírása szerint egyeztető fórumokat szerveznek, ahol az egyes területek valamennyi tulajdonosát, használóját, az összes érdekeltet összehívják és elmondják nekik, hogy mit is jelent a védettség, miért van rá szükség, és milyen változásokkal járhat az érintettek számára, válaszolnak a kérdéseikre, meghallgatják a véleményüket, aggályaikat. A fórumról jegyzőkönyv készül, az önkormányzati képviselők ezeket elolvashatják, és döntésüket ezek ismeretében hozhatják meg..
Eddig két ilyen egyeztetést folytattak le, az egyiken az újszegedi Holt-Maros, a másikon a Dorozsma határában található Maty ér-völgyek védetté nyilvánításának tervével foglalkoztak. Azért pont ezzel a két területtel kezdtek, mert lehetőség nyílt EU pályázati forrásokhoz jutni vizes élőhelyek rehabilitációjára, ennek azonban az a feltétele, hogy az érintett terület védett legyen. Sajnos szinte mind a 23 védettségre javasolt szegedi természetközeli területet már megviselte a nagyváros közelsége, szemetesek, néhol nem kívánatos növényzet szaporodott el rajtuk, vagy vízügyi beavatkozás szükséges a fennmaradásukhoz, így nagyon kedvező lenne, ha a szükséges természetvédelmi rehabilitációs munkálatokhoz EU forrásokat is fel lehetne használni.
Amint az várható volt, az egyeztető fórumokon volt némi ellenérzés a földtulajdonosok részéről a védetté nyilvánítással szemben. Bár a javaslattevő biztosította őket, hogy a jelenlegi használatot (nádaratás, legeltetés, kaszálás) változatlanul lehet folytatni, hiszen az általában eddig sem veszélyeztette a természeti értékek fennmaradását, de kétségtelenül, olyan durva beavatkozás, ami a terület jellegének megváltozását okozza, pl. beépítés, a növényzet kiirtása, a talaj ledózerolása, a mocsár feltöltése, szemétlerakás, stb. a védetté nyilvánítás után nem lesz lehetséges. Számítani lehet azonban arra, hogy pályázati pénzből lehet rendbe tenni a területet, és remélhetőleg a város is hozzá fog járulni a területek fenntartásához, őrzéséhez. Aki azonban abban a reményben vette meg olcsón a területet, hogy egyszer majd beépíti, vagy egy nagyberuházónak a vételár többszöröséért fogja eladni, az bizony csalódni fog! Előfordulhat, hogy a köz érdeke és a magánérdek szemben áll, de valamennyiünk érdeke, hogy indokolt esetben a közérdek a magánérdekkel szemben érvényesüljön.
A dorozsmai fórumon szó volt arról, hogy a védetté nyilvánítandó területen tervezett víztározó (madárélőhely) létesítése a környék belvízproblémáját is enyhíteni fogja. Kiderült azonban, hogy a subasai területen okoz igazán problémát a belvíz, és az itt tervezett vízügyi beavatkozás ott már várhatóan nem lesz hatással. Úgy tűnik, hogy a közvélemény nincs tisztában azzal, hogy a belvízek kezelése igen bonyolult vízügyi probléma. Itt, az egyeztetésen három vízügyi szakember is részt vett, és a hallgatóság közül is sokaknak volt saját tapasztalatuk, de az igazi megoldás a subasai belvízproblémára nem körvonalazódott. Erősen valószínű, hogy az érintett területen áthaladó M5 autópályának jelentős szerepe van a subasai belvízgondok súlyosbodásában. A védetté nyilvánításra tervezett vizes élőhely valamikor a környék természetes hidrológiájának fontos része volt, a Tisza felé vezette el a vizeket, és ez a funkciója ma sem elhanyagolható, bár az útépítések, csatornázások részben megváltoztatták a régi természetes vízjárásokat. Ez a terület is jó példával szolgál arra, hogy amennyire csak lehet, törekedni kell a természetes vízviszonyok megőrzésére, mert a durva beavatkozások súlyos, nem várt mellékhatásokkal járhatnak. A természetet nem érdemes „megerőszakolni” sokkal bölcsebb dolog alkalmazkodni hozzá!
Utolsó kommentek